Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
FOGHTŰY Krisztina: MÚZEUMPEDAGÓGIAI KÉPZÉS A FELSŐOKTATÁSBAN
220 I. ORSZÁGOS MÚZEUMANDRAGÓGIAI KONFERENCIA A pedagógusok körében azok a múzeumok a legnépszerűbbek, melyeket a képzés során alaposabban megismerhettek: a Magyar Nemzeti Múzeum kapta a legtöbb említést (12), de népszerű a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Néprajzi Múzeum és a Mezőgazdasági Múzeum is. A többi országos, budapesti múzeum (Budapesti Történeti Múzeum, Közlekedési Múzeum, Ludwig - Kortárs Művészeti Múzeum, Hadtörténeti Múzeum, Petőfi Irodalmi Múzeum, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum) és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum mellett sokan működnek együtt a helyi — városi, kerületi — múzeumokkal is (10 említés). Szerepelnek a felsorolásban egyes szakmúzeumok, gyűjtemények, emlékházak (zenei emlékházak, Szórakaténusz Játékmúzeum, Öntödei Múzeum) és néhány nem múzeumi intézmény is (Állatkert, helyi zenekar). A képzés során szerzett ismeretségek nemcsak az intézményi kapcsolatok terén meghatározóak. A hallgatók 37%-ának nagy segítséget jelentenek a múzeumi foglalkozások tervezésénél a képzés során kialakult személyes kapcsolatok is: 15%nak sokszor megkönnyíti a tervezést, 27%-nak pedig esetenként jelent segítséget a korábbi kapcsolat a foglalkozások előkészítésében. 37%-uk már kért segítséget volt oktatójától, és a válaszadók 92%-a baráti vagy munkakapcsolatban van egykori csoporttársaival. Az egyes évfolyamok között is igen erős a személyes kapcsolattartás — a hallgatók 70%-a ismer korábbi vagy következő évfolyamon végzetteket, igaz, ez legtöbbször csak 1-2 ismerőst jelent. Az ismeretségi háló a képzés egyik nagy hozzáadott értéke, ennek fenntartása, fejlesztése fontos feladat. Erre törekszik a már létező Múzeumpedagógiai Klub. A Klub munkájába a válaszadóknak csupán 8%-a kapcsolódott be, de 41% a csaüakozni szándékozók aránya — az ő aktivizálásuk a bekapcsolódás lehetőségeinek térbeli, időbeli és eszközbeli lehetőségeinek szélesítésével valósulhat meg. Összegzés és javaslatok Az ELTE PPK Pedagógiatörténeti Tanszék gondozásában 2008-ban a nyolcadik évfolyamát indító múzeumpedagógia szakirányú továbbképzés szakon eddig végzett hallgatók körében folytatott kérdőíves vizsgálat során megismertük a hallgatók véleményét a szakon folyó képzés hasznosságáról, a mindennapi pedagógiai gyakorlatban való alkalmazhatóságáról. A hallgatók értékelése pozitív, mind a képzésben alkalmazott oktatási formák, mind a tartalom tekintetében, és többségük azóta — jelenleg is — hasznosítja a szakon szerzett ismereteket, él a képzés során kialakított személyes és intézményi kapcsolatok kínálta lehetőségekkel. A múzeumok és iskolák kapcsolatáról, a kiállítások oktatásban történő használatáról alkotott véleményük pozitív irányba változott, nyitottabbá váltak a múzeumok felé. A múzeumi kirándulások szervezésében, a múzeumlátogatások lebonyolításában magabiztosabbak lettek, sokaknak az önbecsülése is nőtt az új ismeretek megszerzésével. A képzés további fejlesztése szempontjából mindenképpen javasolható a gyakoribb értékelő visszajelzés lehetősége, az oktatói munka hallgatói értékelése az egyes kurzusok végén. A kapcsolati háló megtartásának, további fejlesztésének kiváló formája lehet egy internetes honlap, mely az aktuális évfolyamnak szóló információk
