Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
VÍGH Annamária: GONDOLATOK A MÚZEUMOK JÖVŐKÉPÉRŐL
A MAGYAR NYELV MÚZEUMA, SZÉPHALOM, 2009. MÁJUS 1 l-l 2. 21 rendszert, amelyet 2009-ben a TÁMOP, TIOP konstrukció segítségével, európai uniós források bevonásával teljesítettünk ki. Beléptünk erre a területre, de a jelenlegi prioritásokat megtartva, sokkal erőteljesebben, sokkal hatékonyabban kell továbbhaladnunk, növelve a műtárgyállomány oktatási célú hasznosítását. A soron következő lépés az, hogy az egész életen át tartó tanulás jegyében a fejlesztést kiterjesszük a felnőttképzés irányába. Mindehhez erősíteni és képezni kell a már meglévő szakembergárdát, hogy speciális felkészültséggel rendelkezzen ezen a szakterületen. A múzeumok kivételes adottságokkal rendelkeznek abban az értelemben is, hogy megfelelő képzési helyszínként is alkalmazandók. Ehhez azonban át kell esniük azon a bonyolult akkreditációs folyamaton, melynek eredményeként a felnőttképzésben rejlő anyagi és szellemi potenciál a múzeumok számára is kézzelfogható hajtóerővé válik. A turizmusfejlesztés és a múzeumok kapcsolata szintén nem új fogalom. Bár nyilvánvaló, hogy a múzeumok szolgáltatásai versenyképes turisztikai termékké válhatnak, de csak jelentős infrastrukturális fejlesztéseket követően. Itt a tárgyi és a humánerőforrások megújulása mellett gondolnunk kell a tartós hasznosítás szükségességére, amely alapvetően befolyásolhatja a szakmai feladatellátást és indukálhat egy, a tevékenység minden szegmensére kiható modernizációt. De ahhoz, hogy a megújult intézmény valóban turisztikai vonzerőt jelentsen, a múzeumnak folyamatosan szinten kell tartania szolgáltatásait, a kiállítási palettától, a kiadványokon keresztül, a honlap naprakész voltáig és a múzeumi kávézó kínálatáig. Az ún. látogatóbarát múzeum kialakítása természetesen sok kisebb projekt megvalósításával is megtörténhet. így mód van arra is, hogy az intézmény és a turizmus szereplői kölcsönösen megismerjék és elfogadják egymást és tartós kapcsolatuk segítse a fejlesztések fenntarthatóságát és az új módszerek beépülését az intézményi feladatellátásba. Az elmúlt évek vizsgálatai komoly nehézségként jelezték, hogy a magyar múzeumok többsége számára nem releváns cél a turizmusfejlesztésbe történő aktív bekapcsolódás, mivel az adott településen nincs számottevő idegenforgalom. Ezért múzeumaink számára egyéb kitörési pontokat kell találnunk. Ilyen lehet az ún. innovációs szerep kiteljesítése, amely elsősorban a műszaki és technikatörténeti múzeumaink számára nyújthat lehetőségeket, de megszólíthatja a természettudományi és az orvostörténeti örökséget őrző intézményeket is. Az innovatív múzeumok az új technológiák kutatási helyszíneivé válhatnak, szoros kapcsolatban dolgozva a felsőoktatással és az ipar képviselőivel. Ez az új kapcsolati háló minden résztvevő partner számára megtermékenyítően hathat, a szakmai teljesítményekre és a projektek finanszírozására egyaránt. Ez az a terület ahol elsősorban hazai forrásra kívánunk támaszkodni, és önálló programokat szeretnénk beindítani. A horizontális politikák vonatkozásában elérendő célállapotként határoztuk meg az ún. munkaadó, a társadalom-aktivizáló és a környezettudatos múzeumok megvalósítását. Ezek az új szemléletű kihívások olyan területeken fogalmazzák meg a múzeumok és a társadalom lehetséges kapcsolatát, amelyek a jelenleginél jóval szélesebb kapcsolati és támogatói rendszer létrejöttét segítik elő. A projektek többsége uniós forrásokból, míg az állományvédelmi és állománybővítési programok hazai forrásból finanszírozhatók. A mostani tervidőszakban sikeresnek ítéljük a mintaprojektek gyakorlatát, ezért ezt folytatva, az egyes célokhoz olyan intézményeket és civil szervezeteket
