Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
SZABÓ Sarolta: MÚZEUMI ÓRÁK A BÁTHORI ISTVÁN MÚZEUMBAN
A MAGYAR NYELV MÚZEUMA, SZÉPHALOM, 2009. MÁJUS 1 l-l 2. 161 ez is hangszerrel történik. Először pásztorfurulyán megszólalnak a dallamok, majd azt követően énekszóval is elhangzanak. A dalokat ismerik a gyermekek is, így közös muzsikálásra is sor kerülhet. „Kelj fel juhász n e aludjál... " ,Megismerni a kanászt... " ,yA csikósok, a gulyások... " Néhány szóban elmondom mit értünk pásztorkodáson, kik a pásztorok, jellemzem ruházatukat, eszközeiket. Ez alapján vándorolunk a tárgyak között, s a megfigyelési szempontok alapján szemléljük azokat. Tekintetük végigpásztázza a tárgyakat, majd a megadott szempontok szerint szemlélődnek tovább. A tárgyakról mesterségeket sorolunk fel. Az apróbb részletek megfigyelése először egy-egy gyerek feladata. Ok pedig szemfüles megfigyelőkként minden alakzatot igyekeznek felkutatni. Mindez üzenetet hordoz a pásztorok életéről, s ez alapján próbáljuk a pásztorember egy napját elképzelni. A tanulók olvasmányaikból jól ismernek olyan meséket, melyekben a gyermek mesehős valamilyen pásztorkodással foglalkozik: ,yí libapásztorból lett királyné' ,A kis kondás" Mielőtt a következő kiállítási egységet megtekintenénk, megbeszéljük egy esztendő évszakokhoz kapcsolódó munkáit. Egy újabb népdal vezet tovább bennünket: „Virágos kenderem elázott a tóba... " A kender feldolgozását bemutató képeket, tárgyakat nézzük meg. Több olyan tárgy is látható, amit már egyes olvasmányaikból ismernek, most viszont élőben is láthatják: tiloló, sulyok, motolla, rokka, orsó. Az üvegvitrinbe zárt tárgyak bizonyos távolságról való szemlélése nemcsak a gyermekek, de a felnőtt látogatók számára sem jelent akkora élményt, mintha egy szabadon elhelyezett darabot lehetne egészen közelről szemügyre venni, netán kézben tartani, ezért az egyes kiállítási egységekben egy-egy valódi tárgyat is kézbe vehetnek, megtapinthatnak, közelről megnézhetik: fazekas cserépedény, orsó, sulyok, mángorló, házi szőttes vászon, juhászbot. A múzeumi óra kézműves tevékenységgel zárul, mely során mindenki fazekas mester lehet. A kiállításba szereplő fazekas tárgyak díszítményeit, színvilágát készíthetik el egy papírra szórt, ragasztott „terménykép" formájában. A rendhagyó óra végén a gyerekek feladatlapot kapnak, amelyet magukkal visznek az iskolába. A kérdések, feladatok segítséget nyújtanak a múzeumban látottak feldolgozásához, a múzeumi élmények felidézéséhez, az ott szerzett ismeretek rögzítéséhez. (Készítette: Hajdú Ágota, népzene tanár)
