Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Kápolnai Iván: Lukács Gáspár (1908-1986)

Egy 20 ezres lélekszámú településen élő vidéki tanár ritkán juthatott színházi élményhez, de Lukács Gáspár két nagy sikerű színdarabról is beszámolt 1942-ben. A szkeptikus, kiábrándult, nihüista olasz regény- és drámaíró, a Nobel-díjas olasz Pirandello darabja 125 előadást ért meg IV. Henrikről, aki Lukács szerint egyeden mondatra szegényítette a majdnem kétezer éves nyolc boldogságot: „boldogok a bolondok, mert ők nem gondolkodnak", s végül is visszavonult őrültségébe. Még nagyobb sikere volt Már ai Sándor 350 előadáshoz eljutott első darabjának, a „Kaland"-112k, amely erkölcsüeg is igazolni próbálja a magyar társadalmi dráma — Herczeg Ferenc és Molnár Ferenc munkássága után mind gyakrabban visszatérő — szerelmi háromszögét vagy éppen négyszögét. Hiányzik azonban a darabból a házasság elsődleges, legtermészetesebb tagja, a gyermek. „Márai Sándor útja" című esszéjében valóságos kodalmi tekintélynek tartja az írót — Bemard Shaw-hoz, Pkandekohoz, de még inkább a francia André Gide-hoz hasonlóan. Kiérnek művészetét a polgári vüág ábrázolásában, amely szülte őt. Föksmeri azonban az európai élet válságát, valójában elfordul a polgári életformától. Megérezte a változást, s bár sokat köszönhetünk neki önmagunk megismerésében és a külföld felé is — pedig munkássága akkor még korántsem volt olyan ismert és eksmert külföldön, mint ma. Megákapítja azt is, hogy „a romok alók mentés az új felépítése mások dolga lesz." Utoljára maradt Lukács Gáspár kodalmi esszéi közül a Magyar Kultúrában 1941. elején „Zola tanulsága"címmel megjelent eszmefuttatása, melynek aktuaktása Magyarországon ma talán nagyobb, mint volt közel hét évtizede Franciaországra nézve. Ismeretes, hogy Franciaország népessége a 19. század derekától a bevándorlás ellenére évtizedeken át 40 milkó körül stagnált. Lukács Gáspár utalt Zola egyik könyvére, melyben figyelmeztette népét, hogy minden évben elveszít egy nagy csatát azzal, hogy nem hozza világra gyermekek százezreit. Magyarország lélekszáma a múlt század második felében egész Európában a legkisebb mértékben növekedett, az 1960-as években legnagyobb arányú volt az egész vüágon a művi vetélések száma, és 1980-tól fogy a népesség a bevándorlás ekenére is. A második vüágháború során Németországtól 1940-ben elszenvedett nagy csatavesztés után a születések számának növelését anyagüag is elősegítő kormányzati intézkedéseknek (is) köszönhetően, Franciaország lélekszáma — a nagyarányú bevándorlással együtt — közekti a 60 milkót, Magyarországon azonban, a népességfogyás várható gyorsulása ekenére Zola tanulságainak levonása várat magára. Meg kek még emlékeznünk Lukács Gáspár nagyszámú könyvismertetéséről is. Makkai Sándor tatárjárás kori regényeinek részletesebb elemzésén túlmenően, recenziót közölt a Bach-korszakban lejátszódó „Mi Ernyeiek" című munkájáról, amely Jókai Mór „Új földesúr" című regénye óta az első regény abból a korból. Móricz Zsigmond Bethlen Gábort és korát bemutató