Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Négy „történet"

haza. Hát gondolta magába az úton: Biztosan bolondnak tett engem ez av varázsló, feltöröm én at tojást. Fel is ütte az egyiket, hát kigyött belülié esz szép királyány oszt aszongya: Van-e itt víz meg gúnya. Bion nincs a. Arra odalett ak királyány, oszt eltűnt. Mensz szomorúvann al legény, de csak memme feltörte am másik toást is. De avval is újjárt, azis eltűnt eccerre. Eccer oszt elért eggy kútho. No mos ma felütöm ah harmagyikot is, itt ak kút, ha gúnyát nem is tudok annyi neki. Hát fel is ütte, osz kigyött belüle ek királyán, de még ev vót a letszebb. Vizet adott is neki, mikor mer ruhát kért, aszonta neki, hogy feküggyék aggyig av vákóba, míg ő hazamegy oszt elhozza nékija gúnyát. Hágy gyött eggy cigányasszon, mekátta aj jánt akkútba. Kapta belevettejak kútba ő meb belefeküdt helyütte av vákóba. Gyön viszsza ak kkáfi, meüáttya a cigányasszont av vákóba. Hejnye hakod-e de meffeketetté míg én odavótam. Nembaj má no csak gyere hazafele. Otthon meg oszt ét ac cigánval. Közbe beteg lett ak kkáné, hát ak kká rokonnya járt be takarítanyi ak kiráho. Aszonták, van ak kútba eggy gyönyörű szép arahhal, de nem tuggya senki meffognyi. Csak ak kká tutta. Hát mikor hazavitte, oszt a Idráné mekátta, méb betegebb lett, oszt aszonta, hogy süssék men neki aszt ah halat, mer mehhal. Messütték hamar, osz meg is ette. A pézit meg elültették, oszt abbú nyítt esz szép almafa. Lett rajta jeggy szép pkozs alma oszt asz levette jat takarítójasszo, osz hazavitte. Eccer nagyon süietett, ező házát nem ért má rá kitakarítanyí, hát Uramfija mikor hazament, ki vót ah ház takarítva. Pegyig az ajtó be vót zárva, a kócs men nála vót. Másnap megint úkett. Harmannap reggel nem ment el ak kkáho, ha bekukucskált otthon a kócsjukon. Hát en nagyon szép aranhajú ján takarított ki neki. Honnan gyötté te ide, te kisjá? Am meg elmondta neki a történettyit, hogy őtet ak loráné hajította ak kútba. At takarítójasszon titkolta ed darabig ak kká előtt, hogy mit látott, de eccer véletienü megiccsak tanákozta. Am me majd szétrágta magát mérgibe. Hazavitte aj jánt, oszt kérdezte tüUe, mics csináüyék a boszorkánnal. Aszonta aj jáh hogy vágassa négy felé, osz tűzze ki av város nés sarkára. Azután méb boldogan étek. III. Dicsértessék a Jézus Krisztus. Fekünnyi má. - Aggyonistej jónapot. Mindörökké amen, lelkem. Maj lefekszü, hosszú máj az éccaka. Hát keh honnan gyön ikyen késő? - Jaj ki se tanáná keh, ha men nem mondanám. A izébe vótam most, mongya má no de furcsa nevi van. A muziba lelkem. Am muziba e? Csak nem táng. Hát kend is divatol má? Mennyek má jó asszo. Nem nekem való az a ördög tanálmánya. Még a fiatalabbat se szeretem ha mennek. Dehát a vüág elkapta má azokat is, tuggya. Andris is gyön minden vasárnap hogy hát ésanyám aszongya, aggyék má pészt, menék am muziba.