Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Újabb regényeink történetszemlélete

golnók el, ha megjegyzés nélkül mennénk el a bennük megnyüvánuló frappáns egyöntetűség mekett. Hogy mindkét regény beható és lelkiismeretes történelmi tanulmányok után jött létre, és hogy esztétikai szempontból is messze kiemelkedik az utolsó két évtized regény terméséből, azt megkták róluk annakidején a napisajtó és a folyókatok kritikái. De minket sokkal jobban érdekel, hogy a két regény történetfilozófiája, az események mélyén megbúvó értelem is egészen más, mint a többi történeti regényé, de egymás között csodálatosan megegyező. Annál feltűnőbb ez a megegyezés, mert a két kónő vaüása is különböző, pedig a vallás leginkább kivatva van azonos vüágnézet kialakítására. Mindkét regényben országalkotó sorsok bontakoznak ki s mindkét hős sorsának alapvonása, létének értelme a szenvedés. A két regény nem is más, mint ennek a szenvedésnek a rajza s ezen túl a szenvedés értelmének és eredetének a keresése. A szenvedés felükől jön, a tudomány szempontjából kracionáks, nem illeszthető azok közé az erők közé, melyeket ma számontart a történelem. De igazi talaját, célját és értelmét megtalálja az egyes ember vagy egy emberi közösség sorsában, vagyis a történelemben. így a szenvedés hatásánál fogva a történelemből ki nem törölhető és a tudósoktól el nem hanyagolható. Eddig egyezik a két regény, de a szerep, amelyet a szenvedésnek tulajdonítanak az ember életében, mintka egyre fontosabb, a tragikum egyre általánosabb és magyarabb lenne, a szenvedés értelme mintha egyre mélyülne Gulácsy Iréntől Tormay Ceck felé. Nagy Lajos fájdalma országa sorsa miatt elkülöníti őt az emberektől, jobban, mkit a lepra; az „ősi küldött", Ung vitéz fájdalma azonban a prófétaság glóriáját vonja a feje köré ezrek és ezrek szemében. Ugy érezzük, mintha itt a szenvedés értelmezése az általános emberitől a katolikum felé haladna. Nagy Lajos egyedül ék fájdalmát és járja a szenvedés útját, mindenkitől elhagyatva, még feleségétől és országa első emberétől is (éppen ez egyik leglényegesebb vonás a szenvedésében), Ung vitéz pedig már egy egész szenvedő, tatárrabságban sínylődő nemzet plénuma előtt jár s ő maga csak fokozottan ék ezt a megpróbáltatást, de az ő szenvedése az ország szenvedése. Nagy Lajos nem látja még a végzés értelmét, csak megnyugszik benne, mert Istentől való; az ősi küldött tudja, hogy miért szenved ő és a népe, s élete egyeden, prófétai törekvése, hogy ezt a drága tudást másokkal is közölje. így jutunk el a szenvedés hierarchiájában az egyéntől a fajig, az egyes élet sorsától a történelemig, s a történelem mélyén mint annak egyik formáló elve — ebben a beállításban talán — a szenvedés kúzódik meg, sőt Tormay Cecü felfogásában a magyar faj életében ez ák előtérben. Gulácsy Nagy Lajos utolsó éveinek égő rejtélyét művészi szempontból is pompásan oldotta meg a lepra motívuma segítségével, de azáltal, hogy Európa leghatalmasabb urát Jób sorsára vitte, olyan lelki nagyság részesévé tette, melyet valóban csak Európa leghatalmasabb székemé bkt el. S annál