Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

A „Hadas"? Tények, talányok, tévedések

alatt álló, „bentelek-föld"-je lehetett a nagyapának, amilyenek még később is voltak (egészen a tsz-ek megalakulásáig), a fiúknak is, de most már csak a vasút alatt. S hogy a nagyapának ott a hidegoldalon csakugyan nagyobb bentelek földje lehetett, bizonyítja az, hogy a negyedik fiú közveden szomszédságában néhány leányági leszármazott családja is helyet (portát) kapott. De távolabbi rokonság leányági leszármazottai még messzebb, feltehetően újabb településen, a mai szendstváni úton, tehát régebbi fogalmak szerint a legszélső periférián még ma is kinyomozhatok. Eszerint akár öt koncentrikus körben is elképzelhetjük a településformák kialakulását (a főút és a patak metszéspontja, mint középpont körül), s egyeden család (vagy ha tetszik: had, de már szétszórva) öt kör kerületén is települhetett az idők folyamán: az elsőben, a városmagban századunkra szinte csak a summás sorban élők maradtak, a második körön (esetünkben a Melegoldalon), még a városmag közelében a városmagból kitelepültek (vagy már eredetileg is odatelepültek) tovább a Hidegoldaka, egyesek (esetünkben csak női ág) még távolabb, a szentistváni útra is, végül még ma is találhatók további leszármazottak (de ezek már az újabb két nemzedékhez tartoznak) az ötödik körön, a vasút alatti újabb „bentelkeken". így hát (végső konklúzióként) megáUapíthatjuk, hogy a történeti városrész sohasem tükrözhette a kétségtelenül belőle és körülötte kialakult „hadast", sokkal kikább „történelmünk zivataros századait". Kétségtelen, hogy körültekintő és szakavatott tervezéssel könnyűszerrel ki lehet itt alakítani egy múzeumi együttest, mely a fent vázolt fejlődési folyamatot koncentráltan tükrözi, de az már mindenképp csak „múzeum" lesz. Ám sietni kek vele, mert ami ebben a magban valóban „történeti", az egyre gyorsabban pusztul (egy tüzelős ól szinte szemünk láttára pusztult le a föld színéig, s azóta még a porta kerítését is széthordták — vajh ki tudja, miféle kezek), viszont a nádfedeles vityülók közt itt-ott máris megjelenik egy-egy garázs, s ez — ugye - mégse ilkk bele a történeti városképbe. Ami a településformák alakulását illusztrálni akaró családtörténeti adatokat ületi: ez itt most csak egyetlen példa, mely szemléltet ugyan, de egymagában még nem bizonyít. Föltehetően nem egy családban utána lehetne még nézni a hagyományoknak, s azok dokumentálásával is meg lehetne próbálkozni. Ehhez azonban nagy elszánás, némi latin tudás és sok türelem kek. De - gondolom — a címben megjelölt problémakört ez az egy példa is szemléltetni tudja legalább, s fejtegetéseink nemcsak az érdeklődő nagyközönség kíváncsiságát elégítketik ki nem egy tekintetben, hanem az kletékesek is kaphatnak belőlük némi impulzust elgondolásaik megvalósításában, vagyis, most már egészen tömören (ha „tolvajnyelven" is): Sapienti sat. (Matyóföld, 1981-82. 27-32.)