Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

„Matyó lakodalom" - a Nemzeti színpadán

tes, neki ereszti le a darab végén Kispál Kati a padról a létrát, s ebből nekünk sem szabad társadalmi kérdést csinálnunk, mert Matyi — bkó fia ide, kulák gyerek oda — mindenképpen rendesebb legény és értékesebb ember, mint a kocsmatöltelék Andris.) A darab meséjével egyáltalán kár volna sokat törődnünk. Én magam ezt a sovány mondanivalót inkább a darab erényéül tudom, mint hibájául rónám fel. A népszínmű ugyanis, ahogyan azt a századfordulón művelték, s talán egészen a második vüágháborúig annyka kedvelték, igen gyanús műfaj: ami álnépiesség, társadalmi hazugság, nemzeti öncsalás, felszínes népi romantika, sakangos-sújtásos magyarság egy irodakni műfajba belefér, az ebben mind megvolt. Örüljünk inkább, hogy régen túl vagyunk rajta, s a rég megérdemelt feledés fátylát boríthatjuk reá. Garamszeghy műve nem is népszínmű üyen értelemben, s ez inkább érdeme, mint hátránya. A vérszegény mese csak keret (nem is akar több lenni), hogy ezen belül megmutassa a szerző egy érdekes népcsoport lelkivüágát, szokásait, gondolkodását, nyelvét, háza táját. Folklór ez tehát a javából, ha úgy tetszik, szinte még néprajzüag is hiteles: Garamszeghy nem hiába volt színész, s jó színész, éles szemmel figyelte meg a matyóságot, és művészi eszközökkel adta vissza a színpadon. Csak egy példát emktenék: valószínűleg Garamszeghytől származik a matyó házasításnak az a jeüemző adomája, melyet pedig még később Györffy István tudós néprajzi művében (s annyi más helyen is) megtalálunk. Idézem a rövid párbeszédet anya és fia között: — Hát te Matyi, tudod-e, hogy mi újság? — Nemigen tudom én... — Mehházasottál... — Meg-e? — De meg ám! — Oszt kit veszek el? — Má csak oüyat, akinek fót is van a pendelyin. — Oszt nagy-e? — Ha nem is nagy, de takaros porta áü a közepin. — Oszt ki a viselője? — A Thuza Erzsa jánya. — Nem ismerem én azt! — Baj is a, te! Maj megösmered. Ennyi talán elég is mutatóba s a darab jeüemzésére. Egyébként jó érzékkel azt mutatja a matyó életből, ami az embereket mindenkor (ma is) egyedül érdekelte belőle: a jeüegzetes matyó életformát. Három felvonáson keresztül ügyesen szövi egybe a helyi szokásokat: a templomból jeüegzetes éneklést haüunk mkidjárt a darab elején, a téren gyerekek játszanak kiolvasót, a kocsmát is idehozza a főtérre a zsidó kocsmárossal, kisbkóval, falu