Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

már akkor egy kerék áll tzövekbe vonva, mellynek sípjára lábánál fogva a' kakast felkötik, fejét egy zsinegnél fogva a' vőfély, mint hóhér inas felfogván. Ekkor a' Násznagy elő lépik nagy méltósággal, és egy kiszakított kalendáriom levélből a' szententiát (én ezt a Tót Násznagy szájából leksentziának hallottam) magyarul felolvassa. - Ezután nagy hallgatás közben elő áll a' veres ruhába öltözött hóhér egy nyeléről leütött kaszával, megiszik egy pohár pályinkát, hogy mérges legyen, 's háromszori erányozás után a' kakas főt levágja, a' póznára kötve muzsika szó között mint menyasszony ajándékot a' vőlegény házához viszi, hol gazdag ebéd készül, melly nappali vendégségnek neveztetik."

224 A szokást az 1920-as években még gyakorolták, s ismeretes a verses halálos ítélet szövege is.

225 Hasonlóképpen kedvelt lakodalmi szórakozás volt a kakaslefejezés a gömöri szlovákok körében is. Egy földbe vert karóhoz kötötték a kakast. Egy bíró a kakas vétkeit felolvasta vagy elmondta, és büntetésül halálos ítéletet hirdetett ki. A kakast a s^almapap „előkészítette" a halálra. Ezt követően pedig a hóhér karddal lefejezte. Privigye környékén a kakast zsinegre kötve a lakodalmas nép és zeneszó kíséretével az utcára vitték. Az utcán bíráskodtak felette és halálos ítéletet mondtak rá. A hóhér szemét bekötötték. Kardjával addig vagdalódzott, amíg a kakas fejét lemetszette. A fejet győzelmi jelvényként kardjára tűzte. Zólyomban a kakast egy póznára tették. Fejét a násznagy zsineggel tartotta. Az első vőfély feladata volt, hogy a kakast megfossza fejétől. A lemetszett fejet bot végére tűzte és a lakodalmas menet kíséretében az új házasokhoz vitte. Ismeretes a cséppel való kakaskivégzés is a szlovák lakodalomban. Némely helyen a karóhoz kötött kakast a vőlegénynek, illetve az ifjú férjnek bekötött szemmel, cséppel kellett leütni. Ha a férjnek nem sikerült, az ifjú menyecske próbálkozott. Addig kísérleteztek, amíg a kakas holtan nyúlt el. A szokást 1904-ben még gyakorolták.

226 Pozsony megyében szintén ismeretes volt a lakodalmi kakaslefejezés. A lakodalmi vendégek összegyülekeztek a község valamely nyilvános helyén, s néhány maskarába öltözött legény végrehajtotta a kakas lefejezését. Az alakoskodók között volt egy pap és egy hóhér is. A lefejezendő kakas zsineggel volt egy póznára felerősítve, s a levegőben függött. A pap mondta ki a kakas felett a halálos ítéletet, s a hóhér kardjával levágta a kakas fejét.

227 A szlovák lakodalmi kakasütésről a lakodalmat leíró közlések majd mindegyikében olvashatunk.

228 Cseh területen is széles körben ismeretes volt a lakodalmi kakaskivégzés. Dobfis, Hofovice, Kfivoklát, Plask, Zbiroh, Beroun, Rakovnik környékén (Csehország) lakodalom napján egy alakoskodó, akit bolondnak, (plampac) neveztek, a menyasszony szüleitől elvitte a kakast a vőlegény lakodalmas házához. A bolond beszédet tartott a násznépnek. Bejelentette, hogy a kakast levágják, és vérével megszentelik a házasságot. A násznép a vőlegényt és a menyasszonyt kísérve, kiment az udvarra vagy az utcára, ahol egy földbe vert karóhoz kötözték a kakast. Körültáncolták, és ezután lemetszették a fejét. Kivégzés közben a kakast elbúcsúztató alakoskodó pap, höheres bolond felkiáltott: „Levágjuk a kakast, az ő vérével szenteljük meg ezt a nászt!" Pilsen vidékén egy alakoskodó szónok vádbeszédet intézett a kakashoz. Beszédében vádolta a harcias természetéért, azért, mert a tyúkokat bevezette a szérűskertekbe, a csűrbe, s ott károkat okoztak stb. Megkérdezte a kakastól, hogy 224 Oláh János; Balaton melléki tudósítások barátságos levelekben. Tudományos Gyűjtemény, 1834. XVIII. 3. k. 55-56. 225 lakács László: Kakasütés az északkelet-dunántúli szlovákoknál. In: A II. békéscsabai nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia előadásai, III. (szerk.: Eperjessy Ernő—Krupa András) Budapest-Békéscsaba, 1981. 607—608. 226 S^tancsek József: Tót lakodalmi szokások. Ethn., XV. 1904. 213-214. 227 Jedlicska Pál: Kiskárpád emlékek Vöröskőtől Szomolányig. Budapest, 1882. 334—335. 228 Pl. Chorvát K: Slovenská svatba. Slovenské pohl'ady, XVI. 1896. 122—123.; Dobsinsky Pavel; Prostonárodnie objcaje, povery a hry slovenské. Turc. Sv. Martin, 1880. 25.; BrtánRudo: L'udové obycaje z okolia Banskej Bystrice, Chyzného a Mosoviec pred 100-130 rokmi. Národopisny Sbornik, VI-VII. 1945-1946. 174.; Bednárik Rudolf. Duchovná kultúra slovenského l'udu. Slovenská vlastiveda, II. Bratislava, 1943. 51.; A palócok és a szlovákok lakodalmi kakasütését említi Manga János: Die Hochzeitsbräuche der Paloczen und ihre slowakischen Analogien. Acta Ethn., VI. 1957. 197.