Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Folklór az Ördögi kísértetekben

monda szerint az isten azért változtatta kővé az elsüllyedt bányászokat, mert éjfélkor az ördög prédikációját hallgatták. A büntetés harmadik csoportjába azok a mondák, hiedelmek tartoznak, amelyekben az ünneprontók a föld alá süllyednek. A Vas megyei Rábahidvégen feljegyzett monda egy csárda elsüllyedéséről szól. A hagyomány szerint a csárdában húshagyókedden nagy mulatságot rendeztek, táncoltak, vigadtak. Éjfélkor a böjt kezdetekor a mulatást egy pár kivétellel abbahagyták. A táncoló párt hiába kérlelték, mintha csak az ördög szállta volna meg őket, tovább táncoltak, mulattak. A többiek eltávoztak, ők pedig a csárdával együtt a föld alá süllyedtek. Az egyházi diáimat megszegők büntetésének három általánosan elterjedt hiedelembeli változatán kívül szórványosan más példák is előfordulnak. Ebbe a körbe tartoznak Bornemisza példái és azok is, amelyekben a személy cselekménye kárára büntetődik (pl. kővé válik az ünnepnapon sütött kenyér). Bornemisza munkája tanulságos adatokkal járul hozzá az ünneptörés ~ ünneprontás hagyománykörének történetéhez. Nem pusztán hiedelemadatot kapunk, hanem saját élményből fakadó mondai műfajba sorolható történeteket. [Jegyzetek: Csefkó Gyula: Régi feljegyzések a méltadan ünneplésről. Ethn., XLII. 1931. 150—153.; Katona IMJOS: Arany Jánosnak „Az ünneprontók" c. balladája. Egyetemes Philologiai Közlöny, XXIII. 1899. 654—655.; Katona IMJOS: Az ünneprontók. Ethn., XI. 1900. 297—309.; Winder Jenő: Párhuzamok Aranyhoz, II. Az ünneprontók. Egyetemes Philologiai Közlöny, XXIV. 1900. 20-25.; Balogh József. Az „ünneprontók". Széljegyzetek Arany balladájához. Budapesti Szemle, 197. kötet. 1924. DLXVII. szám, 71-80.; Balogh József. Az ünneprontók. Ethn., XXXVI. 1925. 62-63.; Balogh József. Ünnep és ünneprontás. Ethn., 1926. 113-121.; Zlins^ky Aladár. Arany balladaforrásai. Irodalomtörténeti Közlemények, X. 1900. Az ünneprontók forrásáról: 283-286.; Aranyhoz 1. még kritikai kiadás: Kisebb költemények. Budapest, 1951. 532—534.; Király György szerint az ünneprontókról először Marosvásárhelyi Gergely: Világ kezdetitől fogva, iosagos, és gonosz cselekedeteknek példáinak Summái (Kassa, 1623) c. munkájában jegyezte le a következő szöveggel: „Henrik első császár idejében egy pap, a magdeburgi jószágban, karácson napján isteni szolgalatjának idején a parasztok táncolván a cinteremben, semmi szép szavával sem haragjával táncolósoktul el nem foghatván megátkozá, hogy esztendő az napig mind táncoljanak. Azon órában úgy mind minden ezek elveszvén, egész esztendeig azon helyen végnélkül táncolának, sem aluván, sem evén, sem iván. Kiket megoldozván az érsek, magukhoz jővén holt elevenen leesének és elaluván azután nehezen mehetnének el onnan, sőt teljes életekben nagy testi reszketésektől meg nem szabadulhatának." György LMJOS. A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai. Budapest, 1934. 214. Bálint Sándor. Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest, 1976. 181-182.; Tolnai Vilmos. Ünneprontók. Ethn., XIV. 1903. 159-160.; Versényi György: A bányarémről. Ethn., I. 1890. 344.; További példák: S^endrey Zsigmond: Magyar népmonda-típusok és tipikus motívumok. Ethn., XXXIII. 1922. 57.; Az elsüllyedéssel való büntetésről szól Tompa Mihály Süllyedés c. költeménye. A népmondában nem csak a tiltott táncolás miatt süllyed el a vétkes. Penyigei (Szatmár m.) példa szerint egy ember Űrnapján szántott, büntetésül ekéstől, lovastól a föld alá süllyedt. Molnár Máyás. Adalékok Tompa Mihály Szabolcs-Szatmár megyei kapcsolataihoz. In: A nyíregyházi Jósa András Múzeum Evkönyve, XI. 1968. Budapest, 1969. 257.; Két és fél százada a tánc tilalmazása általános volt. A táncolást ördögi cselekménynek tekintették. Bod Péter lexikonjában olvassuk: „Minden ugrás a táncba a pokol mélységébe való szökés. Nem illik, hogy a lakodalmazó keresztények tomboljanak vagy táncoljanak, hanem tisztességesen vacsorázzanak és ebédeljenek. Az ördög a táncolókkal együtt ugrik. Rút dolog a táncosokat, mint az ördög pompáját a házba bevinni. A tánc az asszonyi nemnek közönséges gyalázatja. A tánc olyan abrosz, amelynek a közepe az ördög, a széle a sátán angyali." Kézirat a Nemzeti Múzeum Könyvtárában. 106, 264-1