Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Folklór az Ördögi kísértetekben

1577. Rudolph us C^as^arrnal hallom. Neme Ilye k kutakat es hadakat c^inaltatnac velec, á mint mutattac Paduaban, nemellyec keneget asatnac. De ha sereget s%ere%nec belőlec, c\ac ve^teg álnac, nem hart^olnac. E%ec mind c^ac s\emfény ve^tő alnoksagi a% Satannac, kiket megfizet végre. Vadnac soc éyel iaróc: kis soc gonossagot mielnec, de végre el hagy a Őket. Mikor el iü ves^edelmeknec ideié (801—802). Bornemisza a sátán-ördög szemfényvesztésének nevezi ezeket a cselekvéseket. Ezek főleg a Hatvani-mondakörben ismeretesek. A magyar néphagyományban bőséges idevonatkozó anyag ismeretes. A közlemények, gyűjtemények nagy számának felsorolása hosszadalmas lenne. Legutóbb Erdés^ Sándor írt összegző áttekintést a Faust-Hatvani mondakörről. Tanulmányában S^er^ődés a% ördöggel cím alatt ennek a motívumcsoportnak a mesei, mondai előfordulását felsorolja. A szüzsé: a) A beteg fiú aláírta a szerződést; meggyógyult, elnyerte a királykisasszonyt. Halála után a csontvázát múzeumba vitték, b) A részeges fiú vérrel írja alá a szerződést. Újra gazdag lett, mulatozhatott. Ötven évét elérve a szemétdombon széjjeltépik, c) A halásznak egy vadász segít halat fogni, ha neki adja azt, amit a házánál nem tud. A szerződést vérrel írják. Az asszony közben fiút szül. A fiú pap lesz, a szerződést visszaszerzi. Az egyik variánscsoportban a részeges fiú vérrel írja alá a szerződést, éppen úgy, mint a wittenbergi diák. Vérrel köt szerződést Tompa Mihály egyik költeményének (A\ ördögs^ekérröl) két „istentelen" alakja is. A néphagyománybeli rokon párhuzamaként említjük az Ördöggel szerződést kötő fazekast. A következő történetet egy idős gömöri paraszt fazekastól jegyeztem le: Élt valamikor Lévárton egy fazekas, akit Péternek hívtak, de már a legidősebbek is csak a szülők elmondásából tudnak róla. Azt beszélték erről a Péter nevű fazekas mesterről, hogy az ördöggel cimborált. Annyi fazekat meg kupát mijeit, hogy annyit egy ember egyedül nem tudott csinálni. Kellett, hogy valaki segítsen neki. Mindig magában dolgozott, senki se látta, hogyan készíd a fazekat meg a kupát. Mert mindig akkor mijeit, amikor senki sem volt nála. Ha valaki ment hozzá, a munkát rögtön abbahagyta. Csak akkor folytatta, ha elment a látogató. Ha a mezőn dolgozott, azt is úgy csinálta, hogy senki se lássa. Annyit senki se kaszált a réten, mint ő. Azt mondták a régi öregek, hogy az ördög segített neki. Cserébe eladta lelkét az ördögnek. A mondai-mesei hagyománykörben nagyszámú változat fordul elő. Bornemisza mindkét példáját a magyar Faust-Hatvani mondakör párhuzamai közé sorolhatjuk. [Jegyzetek. Koltay-Kastner Jenő: Bornemisza Péter humanizmusa. Irodalomtörténet, 1953. 84.; Erdész Sándor. A magyar Faust-mondák. Ethn., CIV. 1993. 79-99. Részletes irodalommal; Az ördögnek ígért leány prózai mesemotívuma és népballada kontaminációjához: Faragó József. Az ördögszerető balladája. In: Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, XX. 1976. 1. sz. 75-82.; A gömöri példához: Ujváry Zoltán: Hiedelemalakok a Turóc völgyében. In: Múzeumi Kurír, 1987. 53. sz. 11.] Jíaíáíos fogadás A népi elbeszéléseket, mondákat, anekdotákat és különböző hiedelmekkel kapcsolatos történeteket gyűjtő kutató széles körben találkozhat azzal az általánosan ismertnek tekinthető esettel,