Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
Jiâtâttan gyerme^ Több novellamese emlékét olvashatjuk az Ördögi kísértetek C^uda dolgoc azpcrol, kic szüleiket nem tiszteltéé fejezetében. Az első erkölcsi példázatként az i. e. IV. századtól ismeretes és amint György Lajos ir]a, a XVI. század óta az apoftegma gyűjteményekben minden nyelven előfordul. A prédikátorok beszédeiben gyakorta elhangzott. Pázmány Péternél is megtaláljuk. Mondgyac, midőn egy apat azfia el hurtzplna üstökénélfogua az kapun kíuul, es az sárba tapodna, es verne. Mond az Allya: Hagy el fiam, mert en azAtyamot, c%ac az ayto küszöbig vontam (859). Ber%e Nagy János a Heves megyei BesenycSteleken 1900-ban a következő szöveggel jegyezte le. A népmesekatalógusában a 975-ös szám alá sorolta. Egy ember a nála lakó apjára megharagszik, annak hajába markol, s az udvaron húzza maga után. Mikor az udvaron átmenő kis folyócskához (= árok) érnek, az apa kéri fiát, hogy ne húzza tovább, mert az édes apját ő is éppen addig húzta hajánál fogva. Dömötör Sándor Dugonics András és Vas Gereben nyomán a cigány adomák között szerepelteti. Az öreg dádét jól elverték fiai, s végül lábánál fogva ráncigálták ki az udvarra. — Megálljatok! - kiált az öreg, mikor a küszöböt elérte — én is csak eddig húztam az apámat. György Lajos Hála cím alatt közli utalva idegen párhuzamokra. Mindezek alig térnek el Bornemisza példájától. Részletesebb változatot Tombácz János meséi között találunk, amely a szüzsé alkotó variálódását mutatja. Egy másik történet szerint egy apa hitvány posztóból készült köntöst kap a fiától. Ezt látja az unoka, aki így szól az apjához: én is ilyenből csináltatok neked köntöst. Elszégyelli magát a fiú és azután tisztességesen tartja az apját. Midőn egy, az apiat be reke^tStte volna, es szégyenébe titkon tartana, küld egy ollykor fiatul hituan portóból kantest nekie: az kis gyermec egy darabot el s^akazf, es mondgya: Apa, e%f el testem, es enis neked illyenből csjnaltatoc köntöst. E^t haluan azgyermektül, meggondollya Isten, hogy s^pl ki belőle, es a^ Atyát sf^ep tisztességen kezdi tartani (860). Eckhardt ManHus könyvére hivatkozik, mint forrásra. Péter László egy magyar mesei párhuzamot említ, Kálmány Lajos egyházaskozári mesemondájának, Borbély Mihálynak a meséi közül, amely témái variáns. A történet szerint a fiú szégyenli az apja evését, ezért vályút készít neki: Vot egy embör, az apja már üdőses vot, nem szerette, hogy az apja az asztalná övött vele, mer nem tudott mán úgy önni, mint ű; hanem űgy övött, mint a gyerök. Itt osztán az embör ugy gondolta el, hogy hát csinál az apjának vájút. Hozzá fogott vájút csinálni. Möglátta a gyeröke, hogy csinál az apja vájút; asz kérdözi az apjátul: „Mit akar ken ebbül csináni? édösapám!" „Ebbül csinálok — mongya az apja - öregapótoknak vájút, mer mán nagyon öreg, ne az asztalná ögyön, hanem ebbül a vájúbul!" Akkor monta a gyermök: „Ugy-é? édösapám! ha ken mögöregszik, én is kennek ijet csinálok, hogy ken is abbul ögyön!" Az embör mingyá öszszedarabolta a fát, nem csinálta, mer eszibe jutott, hogy űs lösz öreg embör. Harmadik és negyedik történet Czuda dolgoc azpcrol, kic szüleiket nem tiszfelec cím alatt: Midőn egy kazfiag iffiunac volna igen vén es szegény Atya, szegyenebe, de keduetlenül hazába fogadgya: Hol mi ala való étellel tengeti. Egy ollykor midőn io izü ételt szprezfetuen maganac azj enne, hogy hallya azAtya be iüueset, el rőyteti az tal étket, es az atyát eteti masbol. Etel vtan ki megyén az atya, es midőn a szplga elő akarna hozni az el rőytet tál étket, fel kiált, hogy rakua kigyockal: az ura oda futamodic czudalni, szaia tatua, es mindgyart egy kigyo be vgordic az sz^ian, Es mindenkor annac, először kellett enni adni, fel maszuan az torkara, es az nla erezkeduen, vgy ehetet ő maga.
