Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
A Csokonaival kapcsolatos anekdoták egyike arról szól, hogy a költő bibliáját legátus korában a pap leánya a szakácskönyvre cserélte ki, de Csokonai a szószékben ötletesen kivágta magát. Egy ilyen történetet 1963-ban Földesen (Hajdú-Bihar m.) jegyeztem le Gál Lajosné 90 éves parasztasszonytól. Ebből a vonatkozó részt idézem. Húsvét hetében egy pap barátjához ment Csokonai. Nagyon szerette azt a papot, kivált kadar borát. Együtt borozgattak, amikor így szólt a pap: Papolj, öcsém, helyettem! Hát, mért ne — válaszolt Csokonai. Elővette a pap imakönyvét, kikereste benne a nagypénteki imát, merthogy nagypéntekre kellett papolni. Odatette a jelzőt, osztán tovább boroztak. A pap lánya meg huncutságból kicserélte az imakönyvet a szakácskönyvvel, mert az éppen olyan formájú volt. A jelzőt beletette a szakácskönyvbe, kihagyta a végét, olyanformán, mint ahogyan az az imakönyvben volt. Amikor eljött az ideje, Csokonai a kezébe fogta, ballagott szépen a szakácskönyvvel be a templomba, fel a szószékre. Ott aztán veszi elő, nyitja ki a jelzőnél és kezdi olvasni, hogy ecettel itatott..., de akkor meghűlt benne a vér. Látja, hogy hű az imakönyv mivé változott! Na most mit csináljon? De nem akadt ám fenn! Hanem mondta tovább, már azt gondolhatják, hogy mit, akik tanulták régen az ágendát, hogy mi következett, hogy az Úrjézus mennyit szenvedett, amikor a keresztfán volt, meg minden. Az anekdota előképét megtaláljuk Bornemisza Péter Ördögi kísértetekjének Büntetése a% csalárd tanyitasnac c. részében (852-853). A sztori nem azonos ugyan, de azon prédikációs tréfák körébe tartozik, amelyből a különböző helyi és személyre vonatkozó változatok kialakultak. Eckhardt utal annak a prédikátornak az esetére, aki Éva teremtését olvasva kettőt lapoz és azt mondja, ami a Noé bárkájára vonatkozik: „és kívül-belül bekené szurokkal". Bornemiszánál a prédikációs szójáték a következő: Varadon sapkás volt, hogy à Misse mondó Barát ha nem iol monta a% notaiat annac a\ mit eneklet, arra való Barát volt, a% ki meg Corrigalta es enec s^oual vtanna szépben el monta: Es ammannac ismét el kellet kezdeni a^pn c^ickelnec éneklését. Mikor e% Euangeliomot kellett volna énekelni: Facíamus tria tabernacula, tibi unum etc. A\ Varadi Pispec meg s^Sr^Sdic a% Mise mondó Baráttal, hogy akarattya szerint ne mondgya iga\ notaual e\t, tabernacula. Megfogadgya, Es ama% Barát vtanna ke^di, es lobban mongya, a^Mise mondó ismét nem igazan mondgya: Imennec kedig szokassa volt, hogy midén nem találta mas^oris a\ éneklést a%t monta neki, a\ lo s^ar a% a\ orrodba, E%t hogy mondgya: A\ mise mondó ke^di énekelni, Tibi unum, etc. E^en mindnyaian elfakattac neuetue. Az ilyen tréfás prédikációs esetet Bornemisza az ördög mesterkedésének tekinti. Az ördög találékony, hogy a jót rosszra fordítsa. Bornemisza példájában a misemondó nevetségessé válik, a népi változatok többségében az adomahős leleményesen menti ki magát a kínos helyzetből. [jegyzetek: György IMJOS. Világjáró anekdoták. Bp., 1938. 36—38.; Uő.: A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai. Bp., 1934. 159.; Katona IMJOS: Párhuzamok meséink és egyébfajta népies elbeszéléseinkhez. Ethn., II. 1881. 59—60.; S\űcs Sándor. Népi legendák Csokonairól. Alföld, 1965. 11. sz.; Ujváry Zoltán: Miscellanea I., Debrecen, 1995. 174—175.; Jókai anekdotagyűjteményében A% elfordított lap cím alatt olvasunk egy változatot a legátus tréfás esetéről: A legátus ünnepi communia alkalmával olvasott a bibliából. A felvett rés% a pátriárkák életéről s^ólt, a holott e szavakat olvasá a% utolsó sorban: — Ismerte vala pedig Ábrahám Sárát... Itt fordítania kellett. De egyszerre két levelet talált fordítani, s ottan már a Noé bárkájáról volt s%ó, minélfogva e% lón a% épületes folytatás: — ...és bekené vala annak fenekét szurokkal.]
