Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Folklór az Ördögi kísértetekben

[Jegyzetek, források: Pázmány Péter: Összes munkái, VI. Budapest, 1903. 276.; A példát Pázmány más helyen is említi. A gyilkosságrul és haragrúl fejezetben olvassuk: „Plutarchus azt írja, hogy mikor Bessus megölte volna atyját, a fecskék kiáltottak reá, és kinyilatkoztatták gonoszságát. Mikor Ibykust a latrok megölték volna, a darvak ostromolván a gyilkosokat, megvallottak magokkal, hogy a darvak állanak bosszút az Ibycus haláláért, melyért meg is öletének." L.: Pázmány Péter művei (szerk.: TarnócMárton). Budapest, 1993. 893—894.; Beke Ödön: Ibikus darvai a magyar néphagyományban. Ethn., LVIII. 1947. 124—125.; Uő.: Ujabb adatok Ibikus darvainak a magyar néphagyományban való szerepéről. Uo.: 274—275.; Dömötör Sándor. Ibikus darvai és a három jó tanács. Ethn., LVIII. 1947. 164-165.; Scheiber Sándor. Az Ibykus darvai-féle típus magyarnyelvű feldolgozásaihoz. Ethn., LXII. 1951. 432.; Uő.: Folklór és tárgytörténet, II. Bp, 1974. Több fejezetben; FFC Nr. 116.; Kovács Agnes: Magyar Népmesekatalógus, 4. 247-248.; Bence Nagy János: Magyar népmesetípusok, II. Pécs, 1957. 435-436.; Katona Imre: Csongrádi szólásmagyarázatok és történetek. Magyar Nyelvőr, LXX1V. 1950. 367-368.; Dé^si Lajos. „Tanúságra való Példa besedek." Ethn., XXXVII. 1926. 195-196.; Péter László: Párhuzamok az „Ördögi kísértetek" néhány motívumához. Irodalomtörténeti Közlemények, LX. 1956. 152.; Scheiber úgy véli, hogy Bornemisza a mondát olvashatta Erasmusnál, vagy Burkhard Waldis Esopus című fabulagyűjteményében. Ez a következő: Gazdag zsidó más országba költözendő a királytól kísérőt kér a határig. A király pohárnokát jelöli ki. Erdőbe érve a pohárnok megöli a zsidót, aki a fenyőrigóra mutat s halála tanújául szólítja. A király születésnapján a pohárnok fenyőrigókat tálal fel, s közben szívből kacagni kezd. A király kivallatja okát s halálra ítéli a gyilkost. Scheiber Sándor. Filológiai Közlemények, II. 1956. 289.; E. Kiss Sándor: Ibükosz darvai a magyar folklórban. In: Bajomi Krónika (szerk.: Dankó Imre). Biharnagybajom, 1973. 180—190.; Végh József: Sárréti népmesék és népi elbeszélések. Debrecen, 1944. 137-138.; S^űcs Sándor: Pusztai szabadok. Budapest, 1957. 80-81.; Több változatot közöl az 1960-as évek gyűjtéséből S^abó IMJOS: Taktaszadai mondák. Budapest, 1975. 334—337. Ebből idézünk egy változatot: Debrecenből vót egy kódus. És osztán elment, mán ment valamelyik faluba kódulni. Osztán gyütt véle szembe két ember. Oszt az egyik azt mongya, hogy: - Te, vegyük el tülle a pénzt! És hogy el akarták venni a pénzt, hát csak mondta ő, hogy: - Csak két fillérem van. Ne báncsanak! És megölték. De mán ugye az öreg ember érezte, hogy űtet megölik és akkor hallotta, hogy a darvak szálltak a feje felett, hogy ott repültek el: - No, te darvak, - aszongya — tik legyetek az én szemtanúim! És meg is ölték és két fillérje vót ténylegesen. Majd osztán nem tutták meg, hogy ki ölte meg, mikor megtalálták a bácsit. És akkor majd évek múlva, mikor, - még akkor a piacra jártak a munkások, ott vették fel, akit akartak, munkára felvenni. És osztán akkor ott mongya az egyik a másiknak, aszongya: - Te! Nem a Benus bácsi darvai ez?! Aszongya a másik: - De az ez! Akkor ezt a többiek meghallották és így fogták el. Ekkor feljelentették a csendőrségre és így vallották be, hogy ők ölték meg. Ez a két férfi (335).] ß. hátaira ítétt rab A magyar nyelvterületen széles körben elterjedt népszerű balladánk témáját Bornemisza Soc fele ostoro^asi a^órdógnec, különb külómb bőn miatcím alatd részben olvashatjuk. A történetet Bornemisza röviden, tömören összegzi, voltaképpen csak tényszerűen közli lapszéli jegyzéssel: Oh atko^ot őrdog es test, ki lator vagy. Mediolanomba Gonsaga fő ember volt. Midén ennec ti^tartoia fogua tartana egy nemes embert, es kérne a^felesege a% wrat, vgy igen, ha a% as^ony engedne neki, a% as^ony wra életiert enged: De a% wrat o%tan meg ületi, es c^ac a^ testet adgya felesegenec, a% as^ony a% dolgot meg ielenti Gonsaganac. wr keséért ti a% ti^tartot, hogy a^ as^ontfeleség ül vegye. El ves^i, es meg esk ús^ic vele, vtan meg életi a\ ti^ttartot, es minden marhalat a^ as^onnac adattya (876—877).