Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
Ezek közül napjaink gyakorlatában is előfordul a szerelmi varázslás, a tehén-, tejvarázslás, tyúkra, méhre irányuló mágikus eljárás, az újszülöttel kapcsolatos hiedelem/, a gonosz s Z e ^ em > a Z ördög távol tartásának, elűzésének módja. Művelődéstörténeti szempontból nem érdektelenek a játékokra és táncokra utaló adatok. A táncok nevéből egykori meglétükre következtethetünk lehetőséget adva a magyar táncok XVI. századi példáira. Az irodalomból jól ismert ünneptörés ~ ünneprontás kérdésköréhez kitűnő adalékul szolgál Bornemisza példája az ünnepet nem szentelő emberekről. Történetei a hiedelemmondák világába vezetnek, s összehasonlító adalékul szolgálnak az európai folklór számára is. * * * Néhány példát Bornemisza más postilláiból említünk. Már utaltunk a Kánai menyegzőre. Ennek énekes változatai az egész magyar nyelvterületen ismeretesek voltak. A bibkából, a prédikációkból való alászállás folyamata nyilvánvaló. Különösen a lakodalomban énekelték a bibliai csodatétel történetét. Szórványos példák szerint halotti toron és különböző vallásos jellegű összejövetelek alkalmával is előadták az éneket. Különösen figyelemre méltó a népi színjátszás szempontjából az a kánai menyegző, amelyet Vízkereszt után a második vasárnapon mutattak be. A résztvevők az előénekes énekére a szövegnek megfelelően mozdulatokkal kísérték a csodatétel eseményét. A dramatikus mozzanatokra, az esemény szereplőinek játékára több leírás utal. Az ének, a jelenet általában a résztvevők táncával fejeződött be. Nem kétséges, hogy dramatikus népszokásainak körét a kánai menyegző megjelenítésének szép példájával méltán kibővíthetjük. Úgyszintén nagyszámú változata ismeretes a kővé válás mondai motívumának. Bornemisza egyik prédikációjában elmondja, hogy a lovának szentelt ostyát adó pap lovával együtt sziklává változott. A kővé válás hiedelemmondája változatos formában él az egész magyar nyelvterületen. A motívum Bornemisza prédikációja nyomán évszázadokra vezethető vissza. A vallásos népszokások ma már csak szórványosan ismert példája a Pilátus-verés. Bornemisza a Foliopostillában említi. Célja Pilátus megbüntetése. Ha feltételezzük, hogy a szokás nem Bornemisza életében jött létre, akkor legkevesebb félévezredes hagyományról beszélhetünk. S ezt mindazokkal a példákkal kapcsolatban elmondhatjuk, amelyeket a következőkben bemutatunk. [Jegyzetek az emk'tett hivatkozásokhoz: Borzsák István: Az antikvitás XVI. századi képe. Budapest, I960.; Ferencet Zoltán (szerk.): A magyar irodalom története 1900-ig. Budapest, 1913.; Klanic^ay Tibor. A régi magyar irodalom. In: Kis magyar irodalomtörténet, Budapest, 1961. 45.; Nemeskürty István: Bornemisza Péter, az ember és az író. Budapest, 1959.; Nemeskürty István: A magyar széppróza születése. Budapest, 1963.; Nemeskürty István: Bornemisza Péter. Budapest, 1959.; Nemeskürty István: Bornemisza Péter kísértései. Budapest, 1984.; Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet, II. Budapest, 1930. 108.; Schulek Tibor. Bornemisza Péter 1535-1584. Sopron-Budapest-Győr, 1939. L. ott az addigi irodalmat; S^abó Agnes: Bornemisza Elektrájának néhány folklór vonatkozása. In: Tanulmányok és közlemények (szerk.: Ujváry Zoltán). Debrecen-Szolnok, 1995. 489-492.; S^erb Antal: Magyar irodalomtörténet. Budapest, 1934. 82.; Thury Etele: Bornemisza Péter dunavidéki első református püspök élete és munkái. Budapest, 1887.; Thury Etele: Bornemisza Péter könyve az Ördögi kísértetekről. Ethnographia, XXIV. 1913. 195-205.; Zoványi Jenő: Bornemisza Péter vallásfelekezeti álláspontja. In: Tanulmányok a magyar protestáns egyház és irodalom történetéből, 1887. 71—86.; Kiadások: Bornemisza Péter: Ördögi kísértetek (A kiadást gondozta és jegyzetekkel ellátta: Eckhardt Sándor) Budapest, 1955.; Bornemisza Péter: Ördögi kísértetek. (Válogatta, szerkesztette, az utószót és a jegyzeteket írta Nemeskürty István). Budapest, 1977.; Bornemisza Péter: Válogatott írások 1553—1584. (szerk.: Nemeskürty István) Budapest, 1955.; További irodalmat 1. a fejezetek jegyzeteiben.]
