Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
(Bevezetés folklór történeti forrásai vizsgálatában jelentős helyet képviselnek Bornemisza Péternek, a régi y~L. magyar irodalom, a protestanizmus kiemelkedő személyiségének a munkái. Bornemisza Péter (1535—1584) munkássága a magyarországi humanizmus harcos képviselőjéről tanúskodik. Különösen hangsúlyossá válik ez abban is, hogy műveiben a protestáns tanok szorosan összefonódnak a humanizmus szellemiségével. A börtönbüntetést szenvedett, élete folyamán sokat üldözött, személyes tragédiáktól — pestisjárványban feleségét és négy gyermekét elveszítő — tragikus sorsú, Németországban és Itáliában tanult művelt ember szembeszállt az uralkodó, a gazdag polgárok „ördög inspirálta" bűneivel. Műveinek lapjain a magyar társadalom sajátos, „leginkább kárhoztatott" rétegének a valós, gyakran gúnyos, elítélő, ironikus ábrázolását látjuk. A régi magyar prózairodalom Bornemisza Péter prédikációs gyűjteményében nem csak bátor megnyilvánulását tekintette a főurak gálád cselekedetei leleplezésének, elítélő megnyilvánulásainak, hanem a magyar reformáció korának irodalmi megújhodását is. A reformáció a nép felé való fordulását is jelentette. Mindenekelőtt az anyanyelvet, a szóban való nemzeti megnyilvánulást és megnyilatkozást. Az út kétirányú volt. Felfelé és lefelé mutatott: pallérozni a nemzeti, de nem elfelejteni a népi hagyományokat. Éppen ezért nem véletlen, hogy ennek a szellemiségnek a hatására Bornemisza Péter számos népi elemet, a közkultúrában ismert, a szóhagyományban élő történetet, mondát, hiedelmet emelt be a „nyomtatott kultúrába", a protestáns szellemiségű irodalomba. A példákként említett, többnyire ostorozott események, babonák, „kísértetek" egy hajdanvolt erkölcsiségre és ami folklorisztikai szempontból elsőrenden fontos: a XVI. századi magyar közkultúrára, a népi-nemzeti műveltségszintre mutat rá. Az alábbiakban ezekből a példákból utalunk elsősorban azokra, amelyeknek a párhuzamai — mintegy 400 éven át — fennmaradtak a magyar nép folklórjában. Bornemisza Péter a postilla-kötetekben a bibkai tételeket, történéseket a hívek, a szélesebb közönség, az egyszerű emberek számára is érthető módon dolgozza fel. A korai magyar irodalom kiemelkedő prózai teljesítményének tekinthetők. Rendkívül fontos a postillákkal kapcsolatos közlése: „írtam én is egypostillát, kibe a\ szokott evangéliumokat nagy bőven és oly nyilván magyaráztam, hogy akármely falubeli parasztság is könnyen megértheti". Ez folklorisztikai szempontból igen lényeges. A bibliai események népszerű, közérthető magyarázatai ezáltal könnyen utat találtak a nagyközönséghez, az egyszerű — gyakran írástudatlan — emberekhez. Az olvasmányos formában, olykor dramatizálva előadott történetek folklorizálódtak és számos példát évszázadok múltán is megőrzött a néphagyomány. Bornemisza Péter életútjára csak néhány vonással utalunk. Pályájával, műveivel számos könyv, tanulmány foglalkozik. A korábbi munkák közül Schulek Tibor monográfiája, legutóbb Nemeskürty István könyvei, írásai adnak részletes áttekintést. Ez utóbbi elemző munkásságához más irányú megközelítésben járul hozzá Borzsák István. Többen foglalkoztak felekezeti hovatartozásával. Erről a múlt század végén, századunk elején megoszlottak a vélemények. Thury Etele Bornemiszáról mint református püspökről értekezik és úgy mutatja be, mint dunavidéki első református püspököt. Ezt még ugyanabban az évben megcáfolja Zoványi]enó\ aki Bornemisza luteránus voltát bizonyítja. A bizonyítékok ellenére Thury 1913-ban az Ethnographiában Bornemiszát egyértelműen „a felsődunamelléki református egyházkerület első püspökének" tekinti. Később Pintér irodalomtörténetében (1930) azt olvassuk, hogy bizonytalan, evangékkus volt-e vagy református. A felekezeti hovatartozás kérdésében kételyt támaszthatott az,
