Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
fiz áthatott hatáta A csodatétel egyik trükkjét leplezi le Bornemisza a Büntetése a% csalárd tanyitasnac c. fejezetben. Egy szerzetes pénzt ígér egy szegény asszonynak, hogy a fiát tettesse halottnak és sirassa a templomban. A barát a lutheránusok ellen prédikálva azt akarja bizonyítani, hogy az ő rendjük hatalmasabb, mert a halottakat is fel tudják támasztani. Háromszor szólítja az ifjút, keljen fel, de az nem mozdul, mert valóban meghalt. Az anya leleplezte a csaló barátokat. Mi időnkben hallom hogy volt a% is, midőn a% WW Isten nyonnan teregetne a% Ő s^ent igeiét, Egy Clastromba meg s^őr^ődic egy Barát egy szegény As^onyual három forintba, hogy fiat tettesse meg hóltnac es sirassa a% Templomba: A^Barat ke^dpredihallani(l) a^Eutherec ellen, es ke^di mondani hogy Ő hallottaknacfel tama^tasaulis meg bi^onyittya a% Ő barát s^er^ettyeket, Es soc s%o vtan, nagy móddal ke^d szólni a\ iffiunac, ki előtte feks^ic volt hólt szamába, monduan: Iffiu neked mondom kely fel. De midőn mastoids, harmads^oris szólna, tapa^tya: Tehát meg holt vgyan, vakba. E^en el keseredic a% anya, es ottan valóba ke^di siratni, es ki kialtya mint c^altac a% baratoc (851—852). A magát halottnak tettető ifjú halálának a történetét Eckhardtszerint Bornemisza valószínűleg mendemonda, vagyis hallomás nyomán közli, mivel Manliusnál - Bornemisza fő forrásában — nem található. Az ilyen példák szóbeszéd témái lehettek. Erre mutat, hogy Pázmány Péter h említ egy hasonló esetet, de — természetesen — szerinte, aki ezt állítja, lelkiismeretien protestánus prédikátor: Augustában egy Rulichius-nevű predator vagy prédikátor lelkiismereti-ellen azt meré írnyia, hogy nem régen Bécsben Pater Georgius Scherer egy szegény embert megcsalt: hóltá tétette magát vélle, kit Scherer fel akart támasztani, de Isten itíletiből válóban megholt a kép-mutató ember. A szóbeli eredet valószínűsíthető. A néphit szerint veszélyes az, ha valaki halottnak tetteti magát. Az ördög valóban elragadja az élőt. Idevonatkozóan a legkorábbi ismert példát a Magyar Simpliássimus közli. Erre más összefüggésben a játékokkal, táncokkal kapcsolatos példáknál hivatkoztam. Az Ungarischer oder Dacienischer Simpliássimus írója (valószínűleg Daniel Speer) egy magyar városban olyan mulatságot látott, amelyben egy magát halottnak tettető legény körül táncoltak és tréfálkoztak vele. A következőket fűzi hozzá: „...hitelesen hallottam, hogy Isten egyszer egy ilyen színjátszót megbüntetett, mert az akinek a halott szerepet kellett adni, valósággal meghalt s nem kelt fel többé." Bornemisza példája az álnok papok leleplezéséről szól, de a folklór számára az álhalott büntetésének motívumát rejti. Ugyanakkor az ellenpárja is megtalálható a néphagyományban. A halállal való komázás szokásának sok formája ismeretes. A vonatkozó példák nagyszámú változatait mutattam be A temetés paródiája című könyvemben. Mindezekben az álhalott feltámad. Helyszíni gyűjtéseim során az idősebbektől több esetet hallottam arról, hogy a magát halottnak tettető férfi nem sok idő múltán valóban meghalt. Ezt az Isten büntetésének tekintették, mint ahogy Bornemiszánál az Isten megbüntette a papok álnokságát, trükkjeit a szegény fiú halálával. Ennek a hiedelemnek a körébe azok a történetek is beletartoznak, amelyek az éjféli temetőjárással, kriptalátogatással vannak kapcsolatban. Ez utóbbihoz a következő történetet hallottam. Egy legény fogadott, hogy éjfélkor bemegy egy kriptába, kiemel egy halottat és helyére fekszik a koporsóba. Másnap meghalva találtak rá.
