Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Folklór az Ördögi kísértetekben

Játéflp^és táncok^ A XVI. században ismert játékokra és táncokra kapunk utalást az Ördögi kísértetek Fris Torkosokról szóló részében. Ezeket mint szórakoztató cselekvéseket Bornemisza az ördög praktikájának tekinti. A szövegkörnyezetből megállapítható, hogy a felnőttek játékairól beszél. Úgy látja, hogy az emberek, legyenek azok fejedelmek, nemesek vagy parasztok, ha vendégségben, lakodalomban isznak, két-három pohár után az eszük megváltozik és úgy forognak, mint a szélmalom, és mint a kisgyermekek értelem nélkül játszanak egymás kívánságára. A játékoknak, sajnos, csak a nevét tudjuk meg, úgymint porba pölösdi, lovagosság, körvélyes,futosás. A megnevezés alapján ma már nem tudjuk megállapítani, hogy milyen játékokról van szó. Eckhardt úgy véli, hogy a futosás fogócska, a lovagosság két társán ülő játékos földre rángatása, a körvélyes pedig körjáték lehetett. A lovagossággzl kapcsolatban magam is úgy gondolom, hogy a lovat és a lovasát alakító játéknak felel meg. A lovat utánzó játék Európában széles körben ismeretes és már a középkori források említik. A közelmúltban a lómaszkos játékok nagyszámú példáját mutattam be a recens hagyomány nyomán. Ha feltételezzük, hogy Bornemisza lovagosság néven említett játéka a lovat és a lovasát utánzó játéknak felel meg, akkor ennek a játéknak a múltját az Ördögi kísértetek révén több mint négyszáz évre visszavezethetjük. Hasonlóképpen azokat a táncokat is, amelyeket a játékok kapcsán említ. Ezeket éktelen tantornak nevezi. A játékokra és a táncokra vonatkozó részt az eredeti szöveg szerint idézzük. Minden rendbeli ember, feiedelmec, nemessec, parasfoc, mikor vendégségben vadnac, ha a% ket vagy három poharotska meg haladgya éket, ottan meg ^aiosui, Es%e mihent meg valto^ic, o^tan minden dolga c^ac szerencsére, vgy forog mint a% s%ei malom: Mint a\ kis gyerme[t]skec értelem nekül, valami estekbe iát, es valamit egyic emlit, ime^t, ama^t iatt^uc, porba püsüiüsdit, louagossagot, kőruelyeset, futosast, es akar mit egyic a\ masiknac mond, ottan a% tóbbijs vtanna, sem eleit, sem vtollyat nemgondoluan semmi iatekoknac. lllyec a\ öreg emberek is, mihent meg ^aiosodnac, akar Prédikátor, akar itelo Mester, akar bio, akar Feiedelem legyen, E^er bolondságot ü\nec: Ki barát tant^pt ke^d, ki tapogatos tant^ot Es a%ba mind fület, s^aiat, orrai, mellyet, c^ec^et, mind talpig el tapogattya, Es vgy i^gattya a% Sátán soc fele fértelmessegre. A% vtan sőuen tanerőt, Es olly tantkot, hogy a% taboc kő^őt által ve tic a% keheket. Nemelly alfele ördögi mulatsagotis talaltac, hogy egy mas ke^et veriec, es Öc hegyes, auagy sarkantyús gyüröt c^inaltac, es vgy ütic a% leány ke^et, hogy a% vér ki iü a\ tetemekből. Az idézetben a következő tánc megnevezéseket olvashatjuk: baráttánc, tapogatos tánc és sövénytánc. Eckhardt Réthei-PrikkeiMariannák a magyarság táncairól írt munkájára hivatkozva írja, hogy a baráttánc a legunalmasabb tánc lehetett. Ez a vélekedés valószínűleg Mikes óta tartja magát, aki szerint „nincs rosszabb a baráttáncnál" és amint egyik levelében említi: „itt csak baráttáncot kell járni, más nótát nem fúnak". A tánc leírása sajnos elmarad, így nem tudjuk, melyik tánctípusnak felel meg, ha egyáltalában fennmaradt századunkig. Eajtha Fásuló Eckhardtnak nyújtott szóbeli közlése szerint a baráttánc valamiféle szakrális tánc lehetett, amelynek a nyomait a néphagyományban a közelmúltig megtaláljuk. Ebben az esetben a baráttánc az ún. halottas táncnak lenne a pandantja. Erről a táncról Morvay Péter írt tanulmányt és magam is részletesen foglalkoztam a halottas tánccal. Véleményem szerint azonban a halottas tánccal kapcsolatos leírás sokkal inkább a tapogatás tánc mozzanataihoz hasonlítható. Bornemisza szerint ebben a táncban fület, szájat, orrot, mellet — voltaképpen az egész testet talpig — tapogatják. Ez hasonlítható azzal a tánccal, amelyet az Ungarischer oder Daäanischer Simplicissimus k le személyes élmény nyomán 1683-ban: Más alkalommal egy magyar városban is láttam egy temetés alkalmából különös táncot. Egy ember lefeküdt a szoba közepére, kezét-lábát elnyújtva, arcát zsebkendővel betakarva,