Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
Varázslás emberkgponyávat Az emberkoponyával való varázsló eljárásokra nagyszámú példa ismeretes a magyar és az európai folklórban. Különösen a gyógyításban volt fontos szerepe. Bornemisza az emberfejjel való varázslás sajátos változatáról ír. Az emberfejből nyert főzettél halál idézhető elő. Hogy a\ apad ne jegyen read,fi% meg egy ember feiet a% lúgba, es a^at mosd a% apad feiet, es a%t vidd el o^tan a\ tetem ha^ba es vesd oda, es a%t mond: mint e% senkire nem feddíc, vgy a% en apamis en ream ne fedhessen. Bolond nem vessed estedbe, hogy a% apadnac halalat kéred, hogy olly legyen mint a% hólt ember feie (857). Az emberkoponya főzésére a boszorkányperek, a büntetőeljárások anyagában találunk párhuzamokat, így pl. 1628-ban egy pápai boszorkányper vádpontjai között szerepel a meghalt ember fejének „fazékba vetése" és az azzal való varázslás. S\endrey Zsigmond a babonaszótár tervezése kapcsán még úgy látta, hogy a koponyára aránylag kevés az adat. Ugyanakkor hangoztatta, hogy az ismert példák az ősök tiszteletéből fejlődött animisztikus maradványok. Véleménye szerint a koponya az emberi erő hordozója, gonosztávoltartó, preventív és produktív tevékenység eszköze. Ezek közül elsősorban szerencsehordozó varázseszköz, amit főleg a szerelemvarázslásban és esővarázslásban alkalmaznak. Leginkább azonban a gyógyításban való szerepét emelhetjük ki. A korai példák is erre mutatnak. Pári^PápaiFerenc Pax Corporis c. munkájában (1690) az emberkoponya gyógyító erejéről olvassuk: „Tsuda erő vagyon a meghótt ember koponyájában, ha abból a% ilyen nyavalyás is^ik rend szerint és a%t sokáig gyakorolja; s^em látomást apasztja mind a gelyvát, mind akármely szakát. " Főuraink gyógyszerei között szerepel az emberkoponya pora. így pl. Bethlen Gábornak, illetőleg környezetének és Bornemisza Anna fejedelemasszony „patikaládájában" Ember-Koponya Por h szerepelt. A népi gyakorlatban bőséges példa mutatja az emberkoponya porának a jelentőségét különböző betegségek gyógyításában. Csiszár Árpádközelmúltbeli példákat sorol fel Beregből, Illyés Endre Szatmárból. A boszorkányperekben sok adat igazolja, hogy az emberkoponya (akárcsak egy darabja is) a boszorkány varázsló eszközei közé tartozott. Az említett pápai példát szegediekkel egészítjük ki. Ezek azonban nem gyógyításra, szerencse előidézésére, szellemvarázslásra vonatkoznak, éppen ellenkezőleg, kárt okozó eljárások. Az 1728—29. évi periratokból Kovács János említ példákat. Ezek az adatok az eső távol tartására, „elkötésére", a szárazság előidézésére, azaz gonosz cselekedet véghezvitelére vonatkoznak. Az ördöggel szövetségre lépett boszorkányok Szeged határában ínséget, szárazságot akartak támasztani. Ezt az egyik periratban szereplő — Katona Ferenc - vallomása szerint a következőképpen idézték elő: „Az eleveny embernek a fejét az elmúlt tavaszkor mindnyájan szt. György napján elásták és igy elkötötték az esőt... A másik fej a kettős halomnál van elásva és azért nem lehetett eső... Azon fejet, mellyett az elmúlt szt. György napkor elástak... mintegy 13 esztendős gyermek feje volt... áztat pedig azért csinálták s tették, hogy eső ne lehessen." A századokkal korábbi és a közelmúlt népi adatai egyaránt jól mutatják az emberkoponya varázslatokban való szerepét. Bornemisza Péter példája a maga nemében kuriózum, mivel más irodalmi, illetőleg néphagyománybeli feljegyzés szerint az emberkoponyát a gyógyítással, a szerencse előidézésével éppen ellenkező cselekedethez alkalmazták, éppen olyan negatív eljárásként, mint a XVIII. századi „esőt elkötő boszorkányok". Bornemisza példája az emberkoponyával kapcsolatos folklórhagyományt gazdagítja. [Jegyzetek. A pápai példához: Eckhardt Ferenc. A földesúri büntetőbíráskodás a XVI-XVII. században. Budapest, 1954. 132.; Ssyndrey Zslgmond-S%endrey Akos. A néprajzi gyűjtések és a magyar babonaszótár terve. Néprajzi Értesítő,
