Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
[Jegyzetek, források: Barna Ferdinánd: A finn költészetről, tekintettel a magyar ősköltészetre. Pest, 1872.; Kandra Kabos: Magyar mythologia, Eger, 1897. 338-341.; Fekete Lajos: A gyógytan a régi magyaroknál. Századok, VIII. 1874. 385—390.; Thury Etele: Bornemisza Péter könyve az Ördögi kísértetekről. Ethn., XXIV. 1913. 195—205.; Horváth Cyrill: Régi Magyar Költők Tára, I. Középkori magyar verseink. Budapest, 1921. 436-450.; S^ilády Aron: Néhány ráolvasás. Magyar Nyelvőr, II. 1873. 304-309.; Bolgár Agnes: Magyar bájoló imádságok a XV-XVI. századtól. Budapest, 1934.; Polner Zoltán: ¥ö\á szülte fáját. Szeged környéki ráolvasások és népi imádságok. Szeged, 1978.; Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága. Budapest, 1981.; Cs. Pócs Éva: A magyar ráolvasások műfaji és rendszerezési problémái: In: Népi kultúra, népi társadalom, I. 1968. 253-280.; Pócs Eva: Magyar ráolvasások, I—II. Budapest, 1986. További irodalommal. A 77-es szám gyógyító erejéhez: Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek, III. Budapest, 1931. 370.; A menyele — ficamodás. Az kinec az Torkába ereszedet — mandulagyulladás.; A csúzzal való párhuzamhoz a Kalevala IX. runojából a vonatkozó részt Barna Ferdinánd fordításában közöljük. Ez tartalmilag hűbb, mint a Vikáré: Szűnjél már vér a folyástól, fagyos vér a kiomlástól! A rám való fócskendéstől, a mellemre szökelléstől, Miként a fal, óh vér állj meg! mint a sövénykaró veszteg, Miként a kard a tengerben, megáll a sás mohos gyepben. Miként a kő a földeken, mint kavics a vízesésben, Fagy ha olyan nagy a kedved, sürgölődnöd gyorsan neked: Ami morogj hát benne a húsban, csörgedeznél a csontokban, Sokkaltajobb ott benne neked, albőr alatt lenn rejtened. Az erekben szétágaznod, a csontokban zárva laknod, Hogysem földre leomlanod, a szemétre csurgadozpod. Ne is potyog te a főidre, ártatlan vér te a gyepre! Hősök dísze! réti fűre, hantra, hősök aranya te! Szívben vagyon a te anyád, tüdő alatt a kamarád, Költözz tehát gyorsan oda! sietősen oda vissza, Nem vagy patak csörgedezned, sem láp nem vagy terjedezned, Tavi forrás sem z a jl an °d! reves csalnak sem csurganod!] J^rany varázsgyűrű Az ökleletről szóló bájoló imádságban a gyógyítás eszközeként kétszer fordul elő az aranygyűrű. A varázsverset az aranygyűrű gyógyításában való értelmezéséhez mai ortográfia (1977-es kiadás) szerint idézzük (betűhíven 1. a ráolvasok, bájoló imádságok alatt). Kergetik vala mi urunkat azgonosz ^sidók, megfogák, felfestetek magas keresztfára, tövis koronával koronának, hegyes csúcsával öklelék, vasst^egvel szegetnék, a% áldott st^ent szivébőlfelindíták a% o ökleletit, at( ő meredökét, at^ő kelevényét. Atçt meglátá at^ő st^ent Anyja. Oh, én áldott szpnt fiam, nem csudálom, hogy teneked felindult a te kelevény ed, nám téged megfogtak azgonosz t^sidók, felfeszítettek magas keresztfára, töviskoronával koronáztak, hegyes csúcsával ökleltek, vas-szeggel szegeztek, lm én megnyomom az te áldott öt mély sebeddel, az én st^ent hét epésségemmel, szent Jánosnak ő arany gyűrűjével. Amint megnyomá szfz Mária az ő áldott szpnt fiának, én is embernek ugyan megnyomom, Úr Istennek öt mély sebével, asszonyunk Máriának szpnt hét epésségével, szpnt Jánosnak ő arany gyúrójével. Az embert megneveztem. Az aranygyűrű varázsszerként való alkalmazására bőséges példák ismeretesek a régmúlt korok gyógyító eljárásmódjaitól egészen a közelmúlt népi varázsló praktikákig. A magyar szakirodalomban egy régészeti emlék irányította rá a figyelmet. Ez Kálmán király aranygyűrűjeként vált ismeretessé. Az a kérdés, hogy a gyűrű valóban Kálmán királyé volt-e, a funkcionális értelmezését nem befolyásol-
