Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
fönet vederedbe azmaïtis, racily bolonduîmcntic az bayioMt azotjctc art mon gyac, hogylften igcteiSoticn hallod ôrdog* tol calait hiiugfagoc, karomlaíoc cs czufahfoc» Meiiy haîugfagaal az hitetleneket az> crt fegcci az órdog»hogy Skms,cgvebtkíüS öltan el veÇtbcffcn miatta, az mit à í><geny afjonybais bele buy t volt azkor, mikartl akarta hadoi.Dc mim hogy tudatlanul midte,az WR kôtiyôrSic r*yta , cs íj. Iclkeuel A ráköszönésre még két példát említ: Egy lator Pispec vduaraba, (Nem méltó, hogy e% kénywbe neue legyen, Euciper be irta a% neuet.) Addig ittac a% ô lator vduar nepe, hogy egyic a\ a^tal felét meg holt, a% tóbbi mégis torkába töltette a%t à re%t, kit rea kós^Óntec. Ach, ach, mégis c^udalyuc hogy pokolnac tu^euelfenyegeti Isten a% meg nem téréket. Hallottam hogy sokan meg holtac, kic űueget tórtec meg, es egy másra kSs^entec. íme a% lator ardóg melly álnokul es édes i^el éli meg a% embert. Eckhardt Sándor %. történethez párhuzamként a ráköszönés középkori szokását emk'd. Német forrásra hivatkozva írja, hogy a ráköszönés szokása részegeskedés, bűntények okozója volt. A ráköszöntő személyek ellen a német birodalomban külön rendeletet adtak ki, amely szigorú büntetést írt elő. Miksa császár 1512-ben kelt rendeletét Eckhardt a Theatrum Diabolorumból idézi, ahol szó van arról is, hogy az ördög dltakozik a császár rendelkezése ellen. A Theatrum Diabolorumból nem tűnik ki, hogy a ráköszönés gyakorlata azonos lenne a fenékből-fenékről való ivással. Ez bizonyára az ittas emberek fogadásból tett cselekvése. Valószínűleg gyakran előfordulhatott, mert egyébként Bornemisza nem sorolná az ördög rút cselekedetei közé. A gyakoriságot a későbbi példák megerősítik. Karcag város levéltárának 1747. évi január 17-i jegyzőkönyvéből Györffy István a következőket közli: Minthogy a tanuknak fassiojukbol világos, hogy Tóth István Aggod Péterrel együtt Butsi István lakodalma alkalmatosságánál pogányi csaps^éket kezdettenek, nevezetesen egymásnak alfeléből bort hörpögettek, azonkívül Tóth István Isten ellen száját feltátván, teremtette mondásával káromkodott. Azért tetszett törvényünknek nagyobb rész találásával, hogy nevezett Tóth István mivel az alfelét adta ki afféle pogányokat is irtóztató dologra, azért ugyan a fara is fizessen azon cselekedeteiért és teremtette mondásáért 100 pálca ütéseket, ezután poenitenciát tartson. Ezt az adatot Györffy István után S^ú'cs Sándor és mások is közölték. Péter LászlóBornemisza történetéhez párhuzamként említi. Úgy véltem, hogy ez a példa egyedi. Egy újabban felszínre került példa — úgyszintén büntetőperi iratból — azonban arra mutat, hogy ez a durva cselekvés gyakori lehetett. Erre valószínűleg a fogadás adta az indítékot. Bellon Tibor Kunmadarasról közöl a fentiekhez hasonló példát. A kunmadarasi Szőrös csapszékben történt 1784-ben. Bodzás István juhász „éktelen fertelmes cselekedetre vetemedvén, nevezetesen, hogy Juhai Mihállyal fogadtak egy ittze borba, hogy Bodzás megissza a seggiből a bort, mellyet
