Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Folklór az Ördögi kísértetekben

Hasonló történetet Dobos Ilona egyik mesegyűjteményében olvasunk. Egy katona a halott embert felültette a koporsójában. Hóna alá tette az aludttejes fazekat, kanalat a kezébe és a virrasztókkal elhitette, hogy az ember feltámadt, de aztán mégis „elintézte", hogy valóban meghaljon. Részlet a meséből: Meghalt a fiatalasszonynak az apja, azt virrasztották. Bemegy a katona a konyhába, hát kinyitja a stelázsit, s kivesz egy köcsög aludtejet a stelázsiról, meg egy kanalat, s fölültette a koporsóba a halottat, bekente a bajszát aludtejjel, a köcsögöt meg a hóna alá tette neki, a kanalat meg a kézibe tette. Avval megveri az ablakot, ahun a virrasztók voltak... Benéz az abalakon az új gazda, a vő, látja, hogy az apósa fönn ül a koporsóban, a köcsög a hóna alatt van, csupa aludtej a szája, kanál a kéziben... Bemegy a katona, megtörülgette az öregnek a bajszát az aludtejtől, kivette a köcsögöt a hóna alól, aztán a kanalat kivette a kéziből, visszafektette a koporsóba. A koporsóban felülő - megszólaló - halott a folklór - hiedelemtörténetek, adomák, legendák - hagyománykörébe tartoznak. Az irodalmi és folklór párhuzamnak az anekdota-legenda nagy múltjáról tanúskodnak. (Jegyzetek. Scheiber Sándor. Bornemisza Péter anekdotáinak forrásaihoz. Filológiai Közlemények, II. 1956. 151.; Uő: Folklór és tárgytörténet, II. Budapest, 1974. 39. Itt utal arra, hogy a párizsi kardinális esete már az Erdy-kódexben (1526-27) is megvan.; Dobos Ilona: Gyémántkígyó. Ordódy József és Kovács Károly meséi. Budapest, 1981. 403—404.; A megszólaló halotthoz példa: Korner Tamás: Mutatvány a készülő hiedelemmonda-katalógusból. Ethn., LXXXI. 1970. 80.; A halottaiból feltámadt megszólaló mesehős motívumához: Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél. Budapest, 1978. 125., változatokhoz: 389-390.] Vén parázna Bornemisza Péter Cfrdégi Historiac főcím alatt számos olyan történetet mond el, amely a néprajz tágabb körébe kapcsolható. így pl. a történed néprajzhoz szolgál adalékul az a mindössze két mondat — ma újsághír lenne — amelyben arról tudósít, hogy egy ven parázna (így jelzi a lapszélen) saját szolgáló lányaival paráználkodott. Büntetésül vagyonától megfosztották. Varadon igen vén es görbe fonyat ember, egyic szolgáló leányát a% pintjébe, masikat a% s^SlÓbe/értetteti meg. Es meg fo^tatic minden marhaiatul. Eckhardt Ferenc a. földesúri büntetőbíráskodásról írt könyvében a XVI—XVII. századi oklevelek nyomán példákat említ a paráznaság, a házasságon kívüli nemi viszony és a nemi erőszak büntetésére. Mindezeket a társadalmi jogállástól függően pénzbüntetéssel, vesszőzéssel stb., súlyosabb esetben halállal büntették. Ez utóbbi a nemesi erőszakra vonatkozott. Az 1522:36. törvénycikk szerint az elkövetőre halálbüntetés várt, függetlenül attól, hogy úr vagy jobbágy volt: „ha valaki asszony embert vagy leányzót megszégyenítene, vagy dsztességét elvenné, annak minden jószága és feje az úrnak hatalma és keze alá vettessék." Bornemisza példája szerint a váradi igen vén és görbe fonnyadt ember, aki a szolgálólányait „fertőzte" meg, elkerülte a halált, de a vagyonát elvesztette. A „marháitól" való megfosztáshoz valószínűleg hozzájárult a szőlőben való paráználkodás. Idevonatkozóan még a XIX. századból is