Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Folklór az Ördögi kísértetekben

Bornemisza példája egy korai adalék — motívumvariáció — a folklór rendkívül gazdag hagyományköréhez. A barát azon kérése pedig, hogy az asszony sirassa a fiát, a máig ismert népi siratás középkorban való gyakorlatát igazolja. [Jegyzetek. A hivatkozott példákat 1. Turóc^i-Trostler József. Magyar Simplicissimus. Budapest, 1956. 248.; Ujváry Zoltán: A temetés paródiája. Temetés és halál a népi játékokban. Studia Folkloristica et Ethnographica, 1. Debrecen, 1978.; Pázmány Péter példája: Igazságra vezérlő kalauz, I. Budapest, 1897. 374.] "Koporsóban feíüíő halott A magyar folklór távolabbi — talán azt is mondhatnánk — rokon párhuzamaként említhetjük azt a hiedelemtörténetet, voltaképpen adomát, amely egy valóságos halott „feltámadásával" kapcsolatos. Bornemisza nagy csudaképpen említ egy esetet, amely szerint egy párizsi kardinális háromszor kelt fel a koporsójából és megszólalt. Volt egy Cardinal Parisba) kinec temerdec kenetes iüuedelme iart, es mindent a^ szegényekre kéltét, kibe igen bizakodót. Mikor meg holt, mondgyac hogy háromszor kőit fel a% koporsóból, kibe fekút a% nep e[fjot, Es a\t kiáltotta: hogy Istennec iga% iteletiuel el kárhozol. Io a% alamisna, ha io s^iuel les%. Matth. 5. (876-877.) Bornemisza a történetet hallomás nyomán mondja el. Nem kétséges, az ilyen és ehhez hasonló példa már a XVI. században is a folklór körébe tartozott. A csodatörténetek az orális hagyományban éltek és terjedtek. Folklorizálódott változatai elsősorban a visszajáró lélek hiedelemkörébe tartoznak. A hirtelen halállal halt ember fontos dolgot vagy még halála napján, éjszakáján vagy később tudat az élőkkel. A párizsi példának irodalmi előzménye is ismeretes. Erre Scheiber Sándor hívja fel a figyelmet. Egy XI. századi eset szerint egy párizsi kiváló tudós a temetésén három egymást követő napon a koporsójában felült és megszólalt. Ez a történet-anekdota előfordul Szent Brúnó életrajzában (XIII. század), de nyilvánvalóan a szájhagyományban is megőrződött és ezt hallhatta Bornemisza. A mongyac szó erre utal és az is, hogy nem tudósról, hanem kardinálisról beszél. Úgy véljük, hogy Bornemisza nem Szent Brúnó életrajzából vette a legendát. A folklór, mint annyi más példánál, e tekintetben is forrásként jelölhető meg. A magyar néphagyományból párhuzamként említhetjük azokat a történeteket, amelyekben a koporsóban felülő halottat helyettesídk vagy magát a halottat ültetik fel a koporsóban. Szatmári gyűjtőútjaim során többször hallottam a következő valóságos esetként elmondott történetet. Egy idős parasztember kiterítve feküdt a nyitott koporsóban. A szomszéd szobában ültek az öreg virrasztó asszonyok. Egy legény fogadásból bemászott az ablakon, kiemelte a koporsóból a halottat. Kezébe vett egy aludttejes fazekat. Beleült a koporsóba. Az aludttejjel jól bemászolta a száját, arcát. A többi legény beszólt a virrasztóknak, hogy Józsi bácsi jóízűen eszik. Az öreg asszonyok rémülve látták, hogy a halott kanalazza az aludttejet. A félhomályban nem ismerték fel, hogy élő ember ül a koporsóban. Sikoltozva elszaladtak. A legény visszatette a halottat a koporsóba. Kimászott az ablakon. Megnyerte a fogadást.