Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Folklór az Ördögi kísértetekben

A legény helyett a kedvese megy a temetőbe: És a nyársat fogja gyorsan, S a halottnak sírja hol van: jár sötétben, jár hidegben, Minden neszre meg-megrebben... S hogy sebesen visszafordul A legelső sírhalomtul, Melybe már leszúrva nyársa: Valami csak visszarántja! Földhöz szarva a köténye, — Szegény! meg van fogva véle; Halk sikoltás hangzik ajkán, S életnélkül rogy le a lány. Ehhez hasonló történeteket az európai folklórban is találunk. Lehetséges, hogy Bornemisza korabeli idegen forrásból vette példáját, ugyanakkor egyáltalában nem kizárt a szóbeli hagyományból való merítkezés sem, különösen, ha mindazokra a babonákra, bájoló imádságokra gondolunk, amelyekkel kapcsolatban a népi eredetre utal. [Jegyzetek: Scheiber Sándor. Jegyzetek Bornemiszához. Filológiai Közlemények, II. 1956. 290.; Ugyanezt 1. irodalommal: Folklór és tárgytörténet, II. Budapest, 1974. 26—27.; A karcsai példához: Balassa Iván: Karcsai mondák. Budapest, 1963. 280.; Balassa megjegyzi (554), hogy ez a hiedelemmonda az egész magyar nyelvterületen ismeretes. Mivel általános, talán emiatt publikálták kevésbé. Egy tömör elbeszélést idézünk még Kocsról (Esztergom m.): Egyszer fogadást tettek a legények a kocsmába, ahogy duhajkottak, hogy máma, akit eltemettek, annak a körösztyit beviszik a kocsmába. No ha beviszik, félakó bort annak nekik. Osztán ki is ment a legény, de ezőtt vót nekik szűrjük, osztán akkó odavitte a fejfát. De oszt mive kiköllött neki vinni, osztán egy ment utánna, osztán tűzte le, osztán a szűrje végit letűzte a fejfára. Osztán az hitte, hogy a halott húzza le, osztán ott meghat azon nyomba ijettibe. Fél Edit. Kocs 1936ban. Budapest, 1941. 172.; Példát 1. még: Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar faluk elbeszélőkultúrája. Szombathely, 1988. 440.; Kovács Endre: Doroszló hiedelemvilága. Újvidék, 1982. 86.; Nagyszámú változatot közöl IMJOS Árpád: A borsodi fonó c. munkájában a Temetői tárgyú mondák című fejezetben. Miskolc, 1965.; L. még további utalásokkal: Korner Tamás: Mutatvány a készülő hiedelemmonda-katalógusból. Ethn., LXXXI. 1970. 79-80.: Bornemisza ugyanott említ még egy esetet. Egy diószegi ember fogadásból éjjel egy kápolnából emberfejet hoz. Neki szerencséje volt, megmenekült.] "Ünneptörés ~ ünneprontás Az ünneptörés fogalmat Bornemisza Péternél olvassuk az Ördögi kísértetek Az ki nem szentelte az ünnepet c. fejezetrész lapszélén. Az ünneprontás Arany fános és Tompa Mihály Ünneprontók c. költeménye révén vált ismertté. Az ünneprontók a mondákban - népi hiedelmekben — vasárnap, ünnepnap a dltás ellenére dolgoznak, táncolnak vagy más, ünnephez nem méltó cselekedetet végeznek. Ezek közül főleg az ünnepnapra való táncolásra vonatkozóan találunk bőséges anyagot. A magyar kutatók figyelmét erre Arany János költeménye irányította. Az írások többsége Arany János költeményének a forrását kutatja, és néhány utalástól eltekintve kizárólag az ünnepnapon való táncolás eredetével és annak a verssel való összefüggésével foglalkoznak.