Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.
7. Zemplén vármegye monográfiája (szerk.: Borovszky S.) 159.; S^endrey Zsigmond: A tavaszelő ünnepkörének szokásai és hiedelmei. Ethn., LII. 1941. 102. 8. Marche//Béla: A Csilizköz és lakói. Múzeumi Híradó, VI. 1982. 4. sz. 9. Barsi Ernő (szerk.): Daloló Rábaköz. Győr, 1970. 126. 10. Arany Eás%ló és Gyulai Pál: Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből. Pest, 1872. 58.; Schram Ferenc. Csaplár Benedek szegedi éveiből. Móra Ferenc Múzeum évkönyve, 1972—73. 201.; Debeljácsán (Bánát, Jugoszlávia) a betlehemes játék egyik szereplője úgyszintén török. Bárdi Ida gy. 11. Gönyey Sándor. Kunszentmiklósi törökös tánc. Ethn., XLVIII. 1937. 81-82.; A Magyar Népzene Tára: Lakodalom, III/B. Budapest, 1956. 389, 557 kk., 646.; Szűcs Sándor. Lóhátas legények és ijesztők a sárréti lakodalmakban. Debreceni Szemle, IX. 1935. 370-371. 12. Bartha Elek-Ufváry Zoltán: Népszokások Békésen. In: Békés város néprajza (szerk.: Dankó Imre). Békés, 1983. 882. 13. Az Életképek 1844. 7. füzete nyomán közti Réső Ensel Sándor. Magyarországi népszokások. Pest, 1867. 71-72. L. további utalásokat Ujváry Zoltán: i. m. 420. 2. j. 14. Gyárfás Endre: Disznótor! Disznótor! Jelmezes alakoskodás Ersekvadkerten. Elet és Tudomány, XXIII. 1968. 24582462. 15. Ujváry Zoltán: Játék és maszk, III. Debrecen, 1983. 260. 16. L. pl. Rychnová, Dagmar. Turecké války v lidovém podani vychodni Moravy. Národopisny véstnik ceskoslovensky, XXXIII. 1953. 36—99.; Rychnová, Dagmar. Moravské a slovanské lidové balady s tématikou tureckych válek. Rad kongresa folklorista Jugoslavije aVarazdinu 1957. Zagreb, 1959. 251-255.; Sirovátka, Oldfich: Hranice verzi balady v turkovë nevésté na Morave. Slovácko, VIII-IX. 1966-1967. 31-39.; Sirovátka, Oldfich: Rozsifeni balad s tureckou tématikou v ceské a slovenské tradici. Cesky lid, LXV 1968. 102-108.; L. szlovák példákat: Melichercík, Andrej: Slovensky folklór. Bratislava, 1959. 17. Zhoriban. Ceská Trebová mellett a farsangi menetben közel ötven maszkos szereplő vett részt. A menet végén haladt a török díszes vörös egyenruhában, fegyveresen, pisztollyal és kivont karddal. A Három Királyok játékában Gáspár, Menyhért, Boldizsár, Heródes, József, Mária, Rachel, a pásztorok stb. mellett a török is jelen volt. Néhol a Három Királyok játékában két török szerepelt és énekkel, verssel kapcsolódtak be a játék menetébe. A cseh Litomyslskoban a Miklós-napi felvonulásnak nagy számú maszkos résztvevője volt. Huszárok, vadászok, zsidók, püspökök, lovasok, medvék stb. társaságában vonult két török és két mór. A két törökön vörös színű ruha volt, selyemkendőből készült turbán a fejükön, arcukon álarc. Amikor a házakba betértek, kivont karddal tisztelegtek a bevonuló, éneklő angyalok, püspökök előtt. Fontos szerepük volt a török alakoskodóknak a cseh, morva búcsúk alkalmával gyakorolt kakasüldözésben, kakaskivégzés ceremóniájában. Brdo pod Kumberkenben a búcsú napjának délutánján a faluban egy alakoskodó korbáccsal a kezében az utcán szaladgált és bejelentette, hogy kakaslefejezést tartanak. A kihirdetést követően a faluban törökök jelentek meg lóháton. Vörös nadrág, vörös zubbony, vörös sapka volt rajtuk, oldalukon pedig kard. Végiglovagoltak a községen, majd a vőlegény lakására mentek, ahol a szertartás résztvevői gyülekeztek. Onnan a szereplők, az angyal, a hadbíró, a vőlegény, a két török, a két szerecsen és mások egy füves térre vonultak, ahonnan vagy kétórai tánc után a menyasszonyért mentek. A küldöttség bement a házba, a két török kívül maradt az ajtónál keresztbe tett karddal, hogy mások ne léphessenek be. Ezt követően a kakast a tér közepére helyezték. A menyasszony feladata volt a kakas megölése. A hadbíró kardot adott a menyasszonynak, aki azzal a kakas fejét lemetszette (vö.: miskolá kakasütés). Prochá^ková, Helena: A török a cseh-morva népköltészetben. Filológiai Közlöny, 1.1955. 509-518.; Zíbrt, önekVesdé chvíle v zivoté lidu ceského. Vysehrad—Praha, 1950.; E.Jefábek Richard: Masken und Maskenbrauchtum in den tschechischen Ländern. Schweizerisches Archiv für Volkskunde, LXIV 1968. 123.; Pernica, Bohuslav. Rok na moravském Horácku a Podhorácku. Havlickùv Brod, 1951.128 kk.; 173.; Václavík, Antonín: Vyrocni obyceje a lidové umeni. Praha, 1959. 51. 18. Dörrer, Anton: Tiroler Fasnacht. Innerhalb der alpenländischen Winter- und Vorfrüchlingsbräuche. Wien, 1949. 269-299. L. ott további irodalmat: 441.; A törökhöz az osztrák hagyományban 1. adatokat: GugitZj Gustav. Das Jahr und seine Feste im Volksbrauch Österreichs, I— II. Wien, 1949-1950.; Számunkra a burgenlandi osztrák népi játék is figyelemre méltó, amely Ödenburg (Sopron) környékén volt ismeretes. Három szereplője van: két török és egy busbar. A játék a csillagos szokáshoz kapcsolódott, mint ún. világi jelenet. A huszár karddal felfegyverkezve áll szemben a törökkel. Bejelenti, hogy az a hely a szállása, ahová betért s utána érkezik két török, akikkel harcolnia kell. A két török a helyet saját szállásának tekinti. A huszár haragra gerjed s megkérdi, hogy miért nem kérnek bocsánatot. A törökök nem hajlandók „pardont" kérni, amire a huszár kinyilvánítja, hogy szétkaszabolja a két törököt. Beszéde közben kardjával a törökre üt. Az egyiknek a mellére vág s az térdre bukik, a másiknak a koronáját, a csákót üti le a fejéről, s erre az elterül, mint aki meghalt. A huszár a térdeplő törökkel egy dalt énekel, amelyben arról van szó, hogy a háborúban sok ember elvérzik, elpusztul. Előttük is fekszik egy harcfi, akinek hiányzik a lába és a fejét széthasították. A huszár a kardját a fekvő török övére helyezi és a következő szavaikkal ébresztgeti: „Barátom,
