Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

ságait foglaltam a fentebbiekben össze, és próbáltam szándékom szerint tágabb összefüggéseiben vizsgálni, az európai népek interetnikus kapcsolatainak szélesebb rendszerébe illeszteni. A korábbi kutatások már a terminológia terén is tükrözték azt a bizonytalanságot, amely a műfajjal kapcsolatban a magyar néprajzban uralkodott. A sokféle megközelítés, a vallásos dramatikus szokáshagyomány hosszú ideig tartó hegemóniájának leáldozása és nem utolsósorban a legutóbbi évtizedekben összegyűlt jelentős anyag révén nyilvánvalóvá vált, hogy a néphagyományoknak ez a területe rendkívül kiterjedt, s a folklór számos rétegével szoros összefüggést mutat. Mindez a korábbiakhoz képest új kutatási-módszertani kívánalmakat is jelentett, vagy legalábbis annak felismerését, hogy a hivatásos színház kategóriáit a néphagyomány dramatikus játékaira nem lehet változtatás nélkül alkalmazni. Ugyanígy nem célravezető a népi színjátszás kialakulásának az ősi mágiától, rítusoktól való egyszerű evolucionista származtatása és megközek'tése sem. Bizonyosak lehetünk abban, hogy a népi színjátszást csak komplex módon, a vonzáskörébe tartozó legkülönbözőbb műfajok, rímsok, jelenetek összességében, a teljes repertoár feltárásával lehet tanulmányozni. A dramatikus játékok, alakoskodások kutatásának egyik alapkérdése az anyag csoportosítása, pontosabban azoknak az attribútumoknak a kijelölése, amelyeket az anyagban való tájékozódás, a rendszerezés céljára meghatározó fontosságúnak és jellemzőnek tarthatunk. Ennek nyomán az önálló játéktípusok és maszkok kerülnek a középpontba, függedenül attól, hogy milyen alkalommal fordulnak elő. A vizsgálatok ugyanis egyértelműen azt mutatják, hogy az egyes maszk- illetve játéktípusok a legtöbb esetben jól elkülöníthetők azoktól a szokásalkalmaktól, amelyekben felbukkannak. Különösen így van ez az állatmaszkok esetében, amelyeknek a nekik helyet adó szokáskörrel nincs már szoros összefüggésük, helytől, időtől és alkalomtól független, önálló játékká alakultak. Ugyanez vonatkozik az antropomorf figurákra is, amelyek közül, akárcsak az egyes állatmaszkok, az egyes genre-alakok és más szereplők külön-külön típust képviselnek. A dramatikus népszokások, maszkos alakoskodások jellegzetes típusfigurái szerinti vizsgálata nemcsak a teljes magyar hagyományanyag áttekintését teszi lehetővé, hanem megkönnyíti az összehasonlítást a Kárpát-medence, s általában Európa népeinek dramatikus szokásaival. A dramatikus népszokások sokoldalú vizsgálata megköveteli, hogy a játéktípusok elemzése során különös figyelmet fordítsunk az előadás alkalmaira. A szokásalkalmaknál ugyanis gyakran tapasztalható jelenség, hogy azok egymásba fonódnak, és olykor ugyanaz a szokás, népi játék a kalendáris szokáskörhöz, a munkaalkalmakhoz vagy a társadalmi élet hagyományaihoz kapcsolódik. A naptári év dramatikus szokáshagyományokban különösen gazdag periódusa a farsang és a karácsonyi időszak, a munkaalkalmak közül elsősorban a fonó, de helyenként az aratás, a szüret, a disznótor, a társadalmi élet szokásai közül pedig a lakodalom bővelkedik maszkos hagyományokban. A dramatikus játékok vizsgálata során szinte kivétel nélkül fontos szerepet kapnak a rítusokkal, ősi kultuszokkal való összefüggések. A rítustól a színjátszásig kétségkívül hosszú az út, s az egyes szakaszokat is nehéz megállapítani. Mégis, a kutatók egyetértenek abban, hogy a dráma és a színjátszás — ideértve a népi színjátszást is - kultikus eredetre vezethető vissza. Hasonlóan a hajdani kultuszban keresik a gyökereket a különböző maszkteóriák is. Csaknem egyöntetű a vélemény, hogy a maszkos játékok hátterében azok a rítusok állnak, amelyekben az ember a maszkok révén magasabb erő birtokába igyekszik kerülni. A magyar és az európai parasztság hagyományaiban ezek az összefüggések elsősorban a mezőgazdasági szokások, az agrármágia irányában követhetők nyomon. A rítusok az évszázadok, évezredek folyamán lényeges változásokon mentek át, azonban a legerősebb változásban is fellelhetőek maradnak az eredeti elemek. A népi színjátszás megváltozott formában, nem egyszer az eredetivel ellentétes funkcióban számos ilyen elemet őrzött meg. A már megváltozott játékokból