Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

főterén a cigánynak öltözött játékosok ekevasat csinálnak. Eközben az egyik Kalogheros üldözőbe veszi a menyasszonyokat, az egyikkel az esküvői szertartást parodizálva házasságra lép. A másik Kalogheros azonban az ifjú férjet lelövi. A gyilkos megbánja tettét, megpróbálja feléleszteni a halott vőlegényt. Miután ez neki nem sikerül, négy férfi felemeli a halottat, az azonban röviddel ezután felül, új életre ébred. A cigányok közben „elkészítették" az ekét, amit átadnak a falu elöljárójának. Ekkor a két Kalogherosra jármot tesznek és mint ökröket befogják az eke elé. Az ekével megkerülik a teret, miközben a falu elöljárója egy zsákból gabonát szór szét. A jelenlévők bő termésért fohászkodnak. A játék tánccal ér véget.

242 Ezt a görög népszokást nem csak azért láttam szükségesnek részletesebben bemutatni, mivel a kutatók előtt kevésbé ismert, hanem elsősorban azért, hogy éppen a görög klasszikus anyagra visszautalva láthatjuk itt az újkori, több vonásában szadrikus, komikus népi játékban az agrárkultusszal való összefüggést. A görög kutatók rámutatnak arra, hogy a Kalogheros játék Dionysos kultuszára vezethető vissza, sőt eredete a kezdedeges földművelő kultúra homeopadkus mágiájában kereshető, amelyben az emberek a természet erőit igyekeztek befolyásolni. Ezt az erőt később megszemélyesítették, s Dionysos, ill. más istenség nevét vette fel. Megás G. A. rámutat arra, hogy Dionysos életét az ősi mitológia ugyanúgy írja le, mint ahogy a Kalogheros játékban láttuk. Dionysos először mint bölcsőben fekvő gyermek jelenik meg. A mitológia egyik ősi vonása az isten üldözése és meggyilkolása. Halála azonban csak szükségszerű feltétel volt ahhoz, hogy tavasszal feltámadjon. Ez viszont minden kétséget kizáróan a vegetációs kultuszból származik, egészen konkrétan abból a hitből, hogy a vegetáció démona, szelleme minden évben megszüleük és elpusztul.

243 Úgy vélem, a görög példa jó illusztrálásul szolgál ahhoz az eredményhez, amelyet Propp V. J. az orosz anyag tanulmányozása során leszűrt. Azok a népi játékok, amelyekben a halál, temetés, feltámadás stb. motívumai jelentkeznek, felvetik az ősök és a vegetáció kultuszának emlékeit. Ezek egyes szokásokban világosabban, másokban halványabban jutnak kifejezésre. Sok játékban azonban olyan erős változások következhettek be, amelyekből aligha lehet ma már a korábbi állapot tükröződését megfigyelni. A már megváltozott játékokból újabb játékok alakulhattak, olyan variánsok jöhettek létre, amelyeknek az ősi alappal alig, vagy nagyon áttételesen van kapcsolata. A játékok a fejlődés során népi mulatságokká alakultak és amint Csicserov V. I. írja, a mágikus vonások bennük csak az egyes jelenetek csökevényes elemeként jelentkeznek. Ezeket az elemeket egyre inkább kiszorították a való életből merített jelenetek, olyannyira, hogy a XIX-XX. században a mágikus célzatosság teljesen kihalt, helyébe egy új realista látásmód lépett olyan jelenetekkel, amelyekben a családi és társadalmi létet, a környezetet stb. ábrázolták.

244 A népi dramatikus játékokban különböző állatokat utánzó maszkokkal találkozunk. Ezeknek a maszkoknak, játékoknak az eredetét a kutatók igen gyakran az agrárkultusszal összefüggésben keresték. A dramatikus játékok állatmaszkjaival kapcsolatban már Mannhardt W. igen alapos kutatást végzett, és számos ponton meggyőzően igazolta ezeknek a maszkoknak az agrárkultuszban való szerepét. Néhány idevonatkozó eredményére alább kitérek. Az újabb kutatás is érinti az állatmaszkok és a földművelés rítusainak a kapcsolatát. Természetesen, számos más teória is tartja magát az állatmaszkok eredeti funkcióját illetően. A már említett Meuli K. az állatmaszkokat a halottkultuszra vezeti vissza. Amint láttuk, a halottkultusznak és az agrárkultusznak megvan a kapcsolata s így ebben a kérdésben különösebb probléma nem merül fel. A kutatók általánosnak tekintik azt, hogy az 242 Megás G. A. 1963. 63-65.; A párhuzamokra 1. a bolgár kukeri farsangi játékot. Vakarelski Chr., 1943. 38-41.; Arnaudoff M., 1917. 23-33.; Moszyriski K., 1939. II. 994 kk; Uungman W., 1937-1938. II. 792-796.; Angedova K, 1967. 227 kk.; Vakarelski Chr., 1965. 344 kk.; Vö. BaumelJ., 1954. 12 kk. 243 Megás G. A., 1963. 66. 244 Csicserov V. I, 1957. 211-212.