Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

játékaiban is azonban azok ugyancsak saját „nemzeti betyár" alakok, a közönséges rablóktól a történelem által is „elismert" népi hősökig. A magyar és a szomszédos népek betyár alakjait a hasonló témakör kapcsolja össze, anélkül azonban, hogy a játékokban a közveden kölcsönhatás kimutatható lenne. (L. a Betyármaszkos alakoskodók és betyárjátékok című fejezetet.) A párhuzamok sorában szinte majdnem minden maszkos alakot felsorolhatjuk. Genre-alakok, mesterséget utánzók éppen úgy megtalálhatók a szomszédos népek játékrepertoárjában. Ezekről aligha lehetne valamiféle közös eredetet, különösképpen egymástól való átvételt kimutatni. Az olyan maszkos alakok, mint a cigány, zsidó, kéményseprő, kovács, cipész stD- természetszerűleg alakultak ki mind a kárpát-medencei, mind általában az európai népek színjátékaiban. Az ún. nagyjátékok, többszereplős darabok kapcsolataira elsősorban a vallásos témakörű színjátékok köréből vannak adatok. Idevonatkozóan a német (osztrák)—magyar kapcsolatokat illetően említek néhány példát. Az egykori Ausztria területéről Magyarországra települt osztrák lakosság színjáték hagyományaiból több - 16. századi eredetű — darab maradt fenn és egyes változatait még századunk elején is bemutatták. Bár az osztrák tartományok nem voltak elég népesek ahhoz, hogy nagyobb közösségek települhettek volna át, mégis a kisebb közösségeknek is fontos szerepük volt a színjáték-kultúrában. Jelentősebb számú lakosság elsősorban Felső-Magyarországra került a Morva-erdő területéről, Salzkammergutból, illetőleg Felső-Stájerországból. A bányavárosok idegen eredetű lakosságának színjátszása erős nyomokat hagyott az őslakosság — magyarok, szlovákok - népi kultúrájában. A példák sorában különösen figyelemre méltóak — az ausztriai népi színjátszás múltját illetően is - az egykori Nyugat-Magyarország területén, a Pozsonyhoz (Pressburg, Bratislava) közeli Főréven (Oberufer, Prievoz) - és a szomszédos községekben - Salzburg környékéről vagy FelsőStájerországból a 18. század elején letelepült fuvarosok — későbbi földművesek - színjátékai. Három darabot mutattak be egymás után: a Christgeb urtspiel-t, az Adam und Eva játékot, vagy másképpen Paradeisspiei-t és a Schuster- und Schneiderspiel című bohózatot. Az első kettő több vonatkozásban megtartotta a 15-16. századi iskoladrámák sajátosságait. Jól mutatják ezt a prológusok, a latin nevek és a karénekek. Ezekben nyilvánvalóan kifejezésre jut az óhazával kapcsolatos identitástudatuk is. Némi változás azonban megfigyelhető. A harmadik darab minden bizonnyal már az új településhelyükön, Főréven, vagy a környéken keletkezett. Hasonló játékok egyszerűbb formában a magyar és szlovák farsangi hagyománykörben is előfordulnak. Ez a hatás nem hagyható figyelmen kívül. Az interetnikus kapcsolatokra a formai jegyek is mutatnak. Mindhárom darabban szereplők különféle magyaros viseletben jelentek meg. A Schuster- und Schneiderspiel magyar kapcsolatára utal a pozsonybesztercei (Bisternitz, Záhorská Bystrica) vásár és a tokaji bor emlegetése. Elmondhatjuk, hogy az új hazába települt osztrákok erősen ragaszkodtak az óhazából hozott színjátékaikhoz, de ugyanakkor új környezetük hatásait is integrálták szokásaikban.

9 A német és a magyar népi színjátéka kapcsolatok a bányászhagyományokban is sok szállal fonódnak össze. Idevonatkozóan különösen tanulságosak azok a példák, amelyeket a felső-magyarországi bányavárosok és az ausztriai bányász területek színjátékhagyományai nyújtanak. Schmidt, Leopold behatóan foglalkozott ezeknek a játékoknak a kultúrtörténeti hátterével. Hangsúlyozza, hogy a bányászjátékok szorosan kapcsolódnak a misztériumjátékokhoz, a farsangi játékokhoz és az iskoladrámákhoz.

10 A bányászszínjátszás nagy múltja, amelynek kezdete az 1500-as évekre tehető, jó lehetőséget ad a paraszti színjátszás történetének megismeréséhez. Figyelemre méltó az a vélemény, amely szerint a bábos betlehemes játék a bányászok közvetítésével terjedt el. A hordozható bedehemes bábjáték „őshazája" a feltételezés szerint Közép-Németország volt, ahonnan eljutott Lengyelországba,