Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

A cigánymaszkos alak népszerűségét a dramatikus szokásokban és a népi színjátékokban a magyar és az európai példák egyaránt jól mutatják. A megjelenítést elsősorban a cigányok nagy területen való elterjedése magyarázza. Ez azonban önmagában még nem elegendő egy „színpadi" maszk megteremtésére. Ha a lélektani hátteret keressük és azt akarjuk megmagyarázni, hogy a cigánymaszkos alak a szokásokban, a játékokban, az európai maszk-repertoárban hogyan alakult ki, milyen funkció betöltésére jött létre, akkor a válaszhoz több irányból kell közelítenünk. Köztudomású, hogy a cigányok a társadalom perifériáján éltek. Vándorló életmódjuk következtében egy-egy területen megjelentek, majd eltűntek. Ha valahol megtelepedtek, az a város vagy falu külterületén történt. Faji különbözőségük, sajátos életmódjuk miatt a befogadó, vagy sokszor inkább csak a környezetében megtűrő „őslakosság" mint különleges alakokra tekintett rájuk, akikről vajmi keveset tudott és aminek következtében róluk gyakran romandkus, miszdkus elképzelések alakultak ki. Voltaképpen csak a külsőségek ragadták meg a figyelmet. Éppen ezért váltak elsősorban genre-alakokká a folklór műfajaiban. A népi játékokban a cigányember, a cigányság „faji" jellemzését csak formai jegyek mutatják. De az ide tartozó attribútumok is néhány megnyilvánulásra korlátozódnak. A cigányok foglalkozására utaló játékokban is a formális utánzás figyelhető meg. Mindezek ellenére azonban a népi játékok cigány alakja egy sajátos típusnak tekinthető. Mégpedig nemzetközi maszktípusnak. Mindenütt ahol előfordul, nemcsak a külsődleges jegyekben, hanem a megjelenített alak funkcionális vonatkozásaiban is megegyezik. Függedenül azonban attól, hogy a cigánymaszkos alak milyen formai és tartalmi jegyeket hordoz, mint komikus szórakoztató szereplővel szemben a közönség szimpátiája nyilvánul meg. Tömören azt mondhatjuk: a néphagyomány cigány alakja világjáró hősként maradt fenn a színjátékok repertoárjában. ^örökyiaszkos alakoskodók^ A történeti emlékekkel összefüggő maszkos alakoskodásra a magyar dramatikus szokáshagyományban lényegében csak egy alak megjelenítése mutat. Ez a török, többnyire a méltóságot is jelölő török basa. A dramatikus népszokásokban ennek az alaknak az előfordulása a török hódoltság, az egykori török uralom idejére emlékeztet. Korai lejegyzések híján nem bizonyítható, hogy a törökök magyarországi jelenlétével egy időben, vagy közvetlenül utána lett a dramatikus játékok szereplője. Az orális hagyományból azonban egyértelműen megállapítható az, hogy a török alakját a szokáshordozók a törökök magyarországi jelenlétével hozzák kapcsolatba. A török világ, a magyar nép törökök elleni küzdelmének emlékei a népköltészetben, a szóbeli hagyományban igen jelentősek. Különösen figyelemre méltóak a törökökkel kapcsolatos mondák, elbeszélések és hiedelmek. Dömötör Tekla egész sor aetiologikus mondát említ, amely a szokás eredetét és gyakorlását a törökkel való harcokra vezeti vissza.

1 Ebben a hagyománykörben a török valóságos megjelenítése a nép történeti tudatának sajátos tükröződését mutatja. A törökökhöz fűződő folklorisztikai emlékkel nemcsak a magyar, hanem szinte mindegyik közép-európai nép hagyományában találkozunk. A török alakjának megjelenítésére éppúgy bőséges adatok vannak, mint a különböző aetiologikus mondákra és hiedelmekre. Mielőtt ezekre és a feltételezhető összefüggésekre utalnánk, tekintsük át a magyar dramatikus játékok török alakoskodóira vonatkozó példákat. Törökökre vonatkozó valamilyen néphagyománnyal, folklorisztikai emlékkel az egész magyar nyelvterületen találkozunk. Tényleges megjelenítésükre, játékokban való előfordulásukra, alakos-