Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

drámákban - különösen a népszínművekben — a cigány majdcsaknem ugyanazokkal a jellemző vonásokkal lép a színpadra, mint századokkal korábbi elődje. Ezt figyelhetjük meg a népi dramatikus szokásokban és színjátékokban is. A figura gyakori megjelenítéséhez nyilvánvalóan hozzájárulhatott az, hogy könnyen, kevés kellékkel lehetett alakítani. A cigány alak fő jellegzetessége: fekete arc, rongyos, színes tarka-barka öltözet, kenderszöszből készített paróka, szakáll. A cigányasszonyt alakító játékos minden esetben színes ruhát vett magára, arcát pernyével, kéménykorommal vagy boksszal bekente, vagy pirosítóval befestette. Az arc eltakarására fekete harisnyát is felhasználtak. A szemnek, szájnak nyílást vágtak. A szájat szélesen pirosra festették. A cigányasszony alakoskodó kenderszöszből kontyot készített, rongyból, kenderszöszből mellet formált, ha terhes asszonyt imitált, hasát párnával vagy ruhaneműekkel domborította ki és bő tarka szoknyát húzott magára. Elmaradhatadan kellék volt a cigány nők viseleteként jellemzőnek tartott színes virágos fejkendő. A cigányembert alakító játékos szintén használt öltözetben jelent meg. Többnyire kifordított kabátot vett fel, a derekát szalmakötéllel kötötte körül, rossz csizmát viselt, fejére tollal díszített kalapot tett, az arcát befeketítette és rendszerint pipát tartott a szájában. A fő jellegzetességeken kívül a megjelenítésben számos variáció megfigyelhető. Egy-egy jelenetnél a cigány mesterségére utaló attribútumok is jelen vannak. A teknővájó cigány teknőt, a kosárfonó kosarat, a fúróárus fúrót stb. vitt magával. Ezeket árulta. Gyakori volt a gyerekével kéregető cigánypár. A cigányasszony batyut kötött a hátára, abba egy gyerekpólyát helyezett, vagy az ölében tartotta. Némely változatban a komikumot fokozta az, hogy a cigányasszony nagy hassal jelent meg, és a cigányember az éhező családjának kérte az adományt. A cigányasszony jó lehetőséget adott a közönség szórakoztatására. A férfiak tapogatták a hasát, a mellét, a szoknyája alá nyúlkáltak és obszcén megjegyzéseket tettek. Ezt a közönség mindig nagy derültséggel figyelte, s a sikerhez hozzájárult az, hogy mindenki tudta: a genitalias részeket kellően kidomborító cigányasszonyt férfi alakítja. Erotikus és fallikus megnyilvánulás gyakran előfordult a cigányalakoskodó játékokban. így pl. a cigány férfit alakító játékos a nadrágjához falloszt imitáló piros paprikát, kolbászdarabot vagy egyéb „kelléket" helyezett. A cigánymaszkos alakra nemcsak a formai megjelenítés a jellemző és általános az egész magyar nyelvterületen, hanem a beszéd is. A dramadkus játékok cigánya sajátságos nyelvezettel beszél. Olyan „nyelvjárásban", amilyen a valóságban nincs, csak a nem cigány származású ember tulajdonítja cigány sajátosságúnak. Erre a beszéd-jellegzetességre is megtaláljuk az irodalmi előzményt. A cigány úgy beszél már a kezded műdrámában, színművekben (és más műfajokban), ahogyan a magyar ember elképzeli, ahogy kitalálta és megalkotta ezt a „cigány—magyar nyelvjárást". Feltűnő: nyelvtanilag lényegében helyes a beszéd. Tehát nem egy magyarul nem tudó ember beszédét utánozzák. Az erős eltérés a hangzásban, a szavak kiejtésében jelentkezik, valamint a szövegbe kevert többnyire torzított és értelmeden cigány szavak alkalmazásában. Ez figyelhető meg már a fent említett 1795-ben kelt vígjátékban is. „Hej suskere tsala bingaskore, hogy a hiked bújjon ki a könyöködön, még most is rettegek, úgy megijesztettél. Vigyen el az ördög, hordd el a risát, sandikhezs, stophengyules".

5 Ezekkel a hangtani és egyéb sajátosságokkal beszél a népi játékok cigány alakja másfél száz évvel később is. Helyszíni kutatásaink és megfigyeléseink azt mutatják, hogy az irodalom és a különböző szórakoztató írások, kalendáriumok, ponyvanyomtatványok által is terjesztett — és nyilvánvalóan ezen írásművek cigány típusa számára kialakított nyelveket cigány sajátosságként elfogadva a felsőbb és alsóbb körökben egyaránt általánosan elterjedt. Népi játékokból való példa: „Dösi more. En és a nagy sötétség barungolt messire. Viledenül bile estem igy nagy sörtös kiminybe. Igyekestem elillanni, mig az ij setit marad, de már kiső vettem