Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

medvét alakító játékban (ezzel karácsony második napjától háromkirály napjáig járnak házról házra) vásárlási jelenetet mutatnak be. A zsidó alkudozik, közvetít az eladó és a vevő között, vagy ő mint vásárló vitatkozik a vételáron. Némely változatban a megvásárolt állat hátára ül, leesik róla, szidja az eladót stb. A zsidómaszkos alakoskodó révén a komikus mozzanatok egész sora kapcsolódik egymásba.

26 Hasonlóképpen megjelenik a zsidómaszkos alakoskodó a cseh népszokásokban is. Tradicionális maszktípus, amelynek a mulattató funkciója régi hagyományokon alapul.

27 A farsangi, lakodalmi játékokban, valamint a Miklós-napi alakoskodásban egyaránt előfordul a zsidó. Ez utóbbiban számos maszkos játékos vesz részt. A kecske- és medvemaszkos játékosok mellett az ördög, a huszár, a mór, a kéményseprőid mások társaságában jelen van a zsidó is.

28 Megjelenik a szlovák farsangi alakoskodók

29 és a lakodalom maszkos játékosai között is. Az ukrán lakodalom befejezésekor a maszkos alakok csoportjában a zsidó úgyszintén jelen volt.

30 Az előzőekhez hasonlóan számos példa mutatja a zsidómaszkos alakoskodó szerepét a román szokásokban. Az újévi és a lakodalmi játékalkalmakon nagyszámú maszkos alak — cigány, patikus, török, orosz, medvetáncoltató stb. — lép fel, akik között megjelenik a zsidó árus is.

31 A moldovai lómaszkos

32 és kecskemaszkos játék

33 alakjai között úgyszintén ott találjuk a zsidót. A Maianka-szokásban az egyik szereplő szintén zsidót jelenít meg.

34 Figyelemre méltó, hogy ebben az esetben a zsidó néptípust jelöl. A játékban szerepel egy arab- és egy törökmaszkos alakoskodó is. A zsidómaszkos alakoskodó népszerűségét a magyar és a szomszédos népek hagyományában a fenti példák jól mutatják. Helyet kapott a legkülönbözőbb alkalom játékaiban és szokásaiban. A színjátéki repertoárnak kezdetektől szereplője volt. Megjelenítése, játékbeli funkciója gyakorlatilag évszázadok alatt alig változott. Az első feljegyzések már egy olyan sajátos karakterű embertípust mutatnak, aki felé a néző rokonszenvvel fordult, aki számára mindig szokatlan, rejtélyes és kiismerheteden egyén, s aki éppen azért, mert a társadalomban különálló helyet, gyakran a társadalom perifériáján élve foglalt el, a puszta megjelenésével a figyelem középpontjába került. A foglalkozásával kapcsolatos vonásokat állították előtérbe. Jó és rossz tulajdonságait egyaránt tréfás, komikus színben tüntették fel. Olyan személy, akit karikírozni lehetett, akin a néző nevethetett, de aki éppen az egykori társadalmi helyzete miatt nem ütött vissza. Ugyanakkor azonban játékosan fölényes irónia nyilvánul meg a környezetével szemben. Bár a magyar és az idegen zsidómaszkos alak nagyfokú hasonlóságot mutat, ez nem jelent közveden kapcsolatot, átvételt vagy átadást. A magyar játékok zsidó alakja belső fejlődés nyomán alakult ki egy olyan embertípusról, akiről volt mit mondani a tréfás játékok közegében is, és aki iránt a társadalom minden rétegénél megnyilvánult az érdeklődés. A cigány az európai folklór legnépszerűbb alakjai közé tartozik. Világjáró figurának tekinthető, aki nemcsak az orális hagyományban, hanem az irodalomban és a művészetben is a Föld számos pontján megjelenik. Egyike a legrégibb genre-típusnak. Különösen nagy népszerűségre tett szert a kisepikai műfajokban, elsősorban az adomában, valamint a szokáshagyományban, különösen a maszkos alakoskodó játékokban. Színpadi figuraként való megjelenítésére Magyarországon már a 17. századtól van adat.