Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

távoli pontjaira elmentek és áruikat eladták vagy cserélték. Azonban nemcsak a Kárpát-medence területén vándoroltak, hanem távolabbi országokat is felkerestek. Különösen az edényeket javító mesterek és a gyógyító cikkeket (bizonyos növényfélék, vadállad eredetű zsír stb.) áruló emberek kerültek el otthonukból gyakran több ezer kilométer távolságig, olykor Kína, Afganisztán határáig. A múlt század első évtizedeiben Európa legkülönbözőbb pontjain feltűntek. Bejárták az akkori Oroszországot, végigvándoroltak a Balkán-félszigeten és eljutottak Kis-Ázsiába is. Nyugat felé Németország, Franciaország területén is végighaladtak.

1 A vándor árusok annak a népnek a nyelvén igyekeztek beszélni, amelyiknek a területén jártak. Idegen nemzetiségű falvakban mindenütt arra törekedtek, hogy őket megértsék, és így gyakori volt közöttük, aki több nyelven beszélt. Ezáltal a népi kultúra bizonyos elemeinek egyik területről a másikra való közvetítői is lehettek. A nyelvi érintkezés bizonyos kulturális érintkezést is feltételez. A vándor kereskedők, vándor iparosok a nép érdeklődését magukra irányították szokatlan viseletükkel, beszédükkel, munkaeszközeikkel, felszereléseikkel stb. Az idegenből, messziről érkező emberek a nép képzeletét mindig foglalkoztatták, és így természetszerűleg került be a folklór hagyományába. Megtaláljuk a vándorló, fazekat javító szlovák ember alakját a magyar nép dalaiban is. Nemcsak a falvak népének érdeklődését, hanem a városok lakosságának, az értelmiségnek a figyelmét is felkeltették a vándor kereskedők, mesterek. Jól mutatja ezt az, hogy a múlt század második felében a hírlapok, újságok hasábjain több közlemény jelent meg róluk, gyakran képes ábrázolással. Jelentős magyar írókat ihletett meg a vándor szlovákok alakja. így pl. Mikszáth Kálmán lírai hangulatú elbeszélésben emlékezik meg az otthonuktól hosszú időn át távol élő szlovák emberekről. Vagy például Feszti Árpád festőművész szép képekben örökítette meg a Vágón és a Dunán fát úsztató szlovákokat. Megemlíthetjük még a vándor szlovák munkásoknak a műdrámában való ábrázolását is. így pl. A tót leány címen színdarabot mutattak be 1882-ben Budapesten. Ebben a drámában a Nagy Magyar Alföldön munkát vállaló szlovák vándor aratók vannak megjelenítve, középpontjában egy szlovák arató leánnyal, akibe szerelmes lesz egy magyar fiú és feleségül veszi.

2 A vándor szlovákokról szóló írásokból egyaránt kitűnik az irántuk érzett rokonszenv, amelyet jó munkájukkal, árucikkeikkel, becsületes magatartásukkal méltán kiérdemeltek. Az elmondottak nyomán főbb vonásaiban kirajzolódik előttünk a vándor szlováknak, mint egyfajta emertípusnak a képe, működése, szerepe és jelentősége, elsősorban a 19. század folyamán, és így válik érthetővé a vándorló szlovákok jellegzetes képviselőinek megjelenítése a népszokásokban. A vándor szlovákok megjelenítésére a dramatikus játékokban elsősorban a Nagy Magyar Alföld és Kelet-Magyarország területéről vannak példák. A szüreti felvonulás menetében az edényt javító és a különböző eszközöket, tárgyakat áruló szlovák az első világháborúig a népélet több más jellegzetes alakjának társaságában évenként, hagyományosan megjelent. Több helyen a két világháború közötti időben is szerepeltek a felvonulásban ezek az alakok. A szüreti felvonulást Tiszafüreden (Szolnok m.) rendszerint október első vasárnapján tartották meg. A menet élén lovas legények haladtak. Őket követte gyalog a község bíróját alakító legény, a felesége, akit szintén egy legény alakított, valamint a kisbíró a dobbal. Ezek mögött a szüretelő legények, leányok, a cigányzenészek és a menet végén a különböző jellegzetes genre-típusok haladtak, így pl. a tollat, rongyot vásárló zsidó, a kéményseprő, a cigány, a fakanalat áruló szlovák és drótostót. A menet a falun végighaladt. A játékosok a saját mesterségüknek, alakításuknak megfelelő szöveget kiabálták az út két oldalán álló közönségnek. így pl. a tollat, rongyot stb. vásárló zsidó: „Csontot, rongyot, bundadarabot!" A fakanalat áruló szlovák ezt kiabálta: „Drótozni, drótozni!" Nádudvaron (Hajdú-Bihar m.) szintén a szüreti felvonulás résztvevői között találkozunk a vándor szlovák alakjával. Vállán vagy nyakába téve egy drótköteget visz és kiabálja: „Fazekat drótozni, fotózni tessék!" Az ő személye különösen felkelti a nézők figyelmét, mivel láncon egy „medvét"