Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.
a Luca-asszony - voltaképpen a fehér jelmezes alakoskodó - a növekvő fénnyel, a halottkultusszal és a termékenységvarázslattal hozható összefüggésbe. Kapcsolatba hozható az ún. „kedd asszonya" nevű természetfeletti alakkal is. 20 A fehér jelmezes alakoskodó eredetére vonatkozó elméletek kérdéseivel itt nem foglalkozunk. Csak azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a néphagyományban a Luca-asszony és más hasonló fehér jelmezes alak évszázadok — talán évezredek - különböző kulturális hagyatékát őrzi. Nem kétséges, hogy megjelenésével már a kereszténységet megelőző időben találkozunk. Ezt mindennél jobban mutatja az, hogy ennek az alaknak a „keresztényiesítése" nem sikerült. A Szent Luciával való azonosítása erőszakolt egyházi törekvés volt. A néphagyományban voltaképpen sehol sem találkoztunk ennek a szent nőnek a „tiszta" ábrázolásával. A Luca elsősorban ijesztő lény. Ez a vonása domborodik ki mindenütt, ahol megjelenik. Az egyetlen attribútum - s ezzel sem találkozunk minden példában, azonban a többi tárggyal — a meszelővel, a fakanállal, orsóval stb. — együtt a paródia kellékévé vált. A mi vizsgálatunkat illetően itt jutunk el a fehér jelmezes alakoskodók népi játékokban való szerepének kérdésköréhez. A fehér jelmezes alakoskodók csoportjába nemcsak a Luca-asszonyokat soroljuk, hanem a különböző ijesztőket is. Ezek — mint említettem - az őszi—téti időszakban részint az utcákon, részint a társas összejövetelek színhelyén, elsősorban fonóházakban jelentek meg. A nem Luca-naphoz kapcsolódó jelmezes alakoskodók megnevezésében gyakran szerepel a halál. Feltételezésem szerint a halálnak — ennek az elvont fogalomnak — a megszemélyesítése későbbi a fehér jelmezes alakoskodóénál. Ennek nyomát — éppen úgy, mint a Lucáét - a keresztényi felfogásban kereshetjük. A halálmaszkos alakoskodó minden bizonnyal a fehér jelmezes lénynek az „átminősített" változata ugyanazzal a folyamattal, mint ahogy Szent Luciává alakult. Véleményem szerint az ősökkel kapcsolatos kultuszt kell tekintetbe vennünk ahhoz, hogy a fehér jelmezes alakoskodók történeti kialakulásához és funkciójához közelebb kerüljünk. Idevonatkozóan a keleti szlávok hagyományából jó példákat emk'thetünk. Számos adat bizonyítja, hogy a karácsonyi játékokban, illetőleg a virrasztási játékokban a fehér jelmezes alakok a halottat, az elhunyt őst jelenítik meg. Ez a megjelenítés teljesen megegyezik azokkal a módokkal, amelyeket a Luca-asszonnyal és más fehér jelmezes alakoskodóval kapcsolatban leírtunk. A játékos fehér lepedővel borítja be magát, arcát fehér kendővel takarja vagy tiszttel keni be, olykor nagy répafogakat készít. 21 A jelenlevőket éppen úgy ijesztgeti, mint a magyar Luca-asszony, illetőleg a többi fehér leples alak. A játékká változás folyamatában az őst megjelenítő fehér jelmezes alakból álhalott lett, akit az egyházi szertartást parodizálva temettek el. így találjuk meg ennek az alaknak a kapcsolatait a néphagyomány különböző rétegében, a hiedelem, a szokás és a színjátszás összefüggéseiben. Mindezek jól mutatják azt, hogy a maszkos alakok, a szertartásos cselekvések, a rituális megnyilvánulások a hagyomány egész területén vándoroltak, az egyik alkalomról a másikra helyeződtek és ott rögzültek. A fehér jelmezes alakoskodók a magyar hagyománynak ahhoz a rétegéhez tartoznak, amelyben a hajdani kultuszuk emlékei felfedezhetők és amelyből kilépve a játék, a szórakoztatás területére kerülnek.
