Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

(a magyarországi Sopron megyei példák is!). A férfit és a nőt alakító bábu-párra Svájcból is vannak adatok. A böjt első hetében végighordozott bábukat a vízbe vetették.

8 Ez a példa tanulságosan járul hozzá az embert helyettesítő bábuk funkciójának vizsgálatához. A keréken forgó bábuk sajátos átmenetet alkotnak a rítuscselekvésekből a játékrepertoárba. Ennek legfontosabb fázisát a tuskóhúzással (illetőleg az ekehúzással) való kapcsolata mutatja. A szalmabábukra vonatkozóan azt a megállapítást tettük, hogy a tényleges játékká válásnak egy korábbi szakaszát tükrözik, s azt az átmened állapotot mutatják, amikor fokozatosan elveszük ereded funkciójukat és a játékos mozzanatok kerülnek előtérbe. Nagyszerűen igazolják ezt a keréken forgó bábuk. A bábu-pár a keréken a játékká válás következő szakaszának tekinthető. Mire alapozható ez? A játék néhány változata azt mutatja, hogy a bábu-párral ugyanaz történik, mint a különböző rítusok szalmabábujával: széttépik, vízbe vetik. Ennek a funkciónak egykori jelentősége éppen azzal igazolható, hogy a bábu-pár a tuskóhúzáshoz kapcsolódott, ahhoz a szokáshoz, amely a rituális szántás emlékét őrizte meg. A példák zömében erről azonban szó sincs. Azaz már egy újabb funkcióban lép fel. Az ekehúzás tuskóhúzássá alakult, ami a farsangi szokásokban a férjhez nem ment lányokat tréfáló játékká vált, és amely játékban a bábu-pár a magyar példák szerint menyasszonyt és vőlegényt alakít, azaz a bábuk új funkcióban lépnek fel: ténylegesen embert helyettesítenek és egy tréfás szokásnak lettek a kellékei. Erre mutatnak azok a további példák is, amelyek szerint a bábuk már nemcsak nőt és férfit alakítanak általában, hanem katonát, parasztot, polgárt és más alakokat.

9 Ezek a példák pompásan mutatják a játékká válás útját és folyamatát. Nyilvánvalóan azonban nem áll minden játék elején rítuscselekvés, és a bábukkal játszott játékban nem kereshetjük a mitikus lényeket. Ugyanis akkor az esetek mindegyikében fel kell tételezzük az azonos vonalú, egyforma funkcióváltozású fejlődést és átalakulást, amely eredményeként minden ilyen folyamat végén játék áll, azaz játékban fejeződik be. Ez csak elméletileg - tértől, helytől, időtől elvonatkoztatva — igazolható. Ez a valóságban csak akkor fordulhatna elő, ha feltételeznénk, hogy ahol most a szalmabábu (vagy más embert helyettesítő figura) játékkellék, ott korábban rítus-tárgy, mitikus lény, időszak, alkalom, jelenség megszemélyesítője, a szimbólum stb. volt és folyamatos váltásokkal lett belőle játékfigura. Ilyen képlet aligha lehetséges. Legfeljebb egy funkcióváltást lehet biztonsággal megállapítani, azt is ott, ahol ugyanannak a szokásnak egymás mellett két funkciójú változata ismeretes. (Jó példát nyújt erre a keleti szláv Kosztroma, amelyről más összefüggésben szólok.) A magyar hagyomány táncos kerék bábujaival kapcsolatban a megelőző periódus sem tételezhető fel. Elsősorban azért nem, mert a játék minden valószínűség szerint már ebben a formájában feltételezhetően német-osztrák közvetítéssel került a magyar felvonulós szokásokba. A keréken forgó bábu-pár így gazdagította a magyar játékok maszkos alakoskodó figuráinak kelléktárát. Bacchus-bábu a hordón A magyar népi játékok embereket alakító, helyettesítő kellékei között sajátos helyet foglal el a bor antik istenét, Bacchust megjelenítő bábfigura, amelynek a népi neve: bakus, baksus. A Bacchusbábuval kapcsolatos szokás Magyarországon csak Tokaj-Hegyalja néhány falujában (Erdőbénye, Mád, Olaszliszka) volt ismeretes. Erről a szokásról az első adat — hasonlóan a táncos kerékhez — a múlt század negyvenes éveiből való. „Bacchus lapos hordón keresztbe tett lábbal ül, lumpenvagabund öltözetben, kezében csodálatos hosszú tóklopót, szőlőt s poharat tartván. Fejét fedő kis veres kokastollas csákója félre csapva, minden évben kapásbál alkalmával az utcán zene kíséretében kardos legények őrködése mellett meghordoztatik, előtte két fehérbe öltözött szűz leány szőlőtőkét, zöld hajtású venyigét, s néhány érett szőlőgerezdet visz."

10