Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

jellemző vonások megállapítását nagymértékben megnehezíti, hogy a lóra vonatkozóan hasonló, sőt azonos tradícióval más népek is éppúgy rendelkeznek. Az állatmaszkokkal kapcsolatban a problémát az is bonyolítja, hogy a dpologizálásnál a kutatók gyakran a formailag hasonló maszkokat azonos csoportba sorolták, függetlenül attól, hogy eredetileg milyen állat megjelenítését szolgálták. Idevonatkozóan számos példát láthattunk. Némely területen az antropomorf maszkok sorában is megjelenik az állatfej, mint a csőrös fej a Perchta alakoskodásban. Az egyes maszkok múltjának, „ősiségének" a megítélése is gyakran okoz zavarokat. A vizsgálatok tanulságosan bizonyítják azt, hogy a bizánci és a római színjátékok nagymértékben hozzájárultak az európai népek tradicionális maszkjainak a modifikálásához. Ezt aztán még fokozottan meggyorsította a középkori kultúra a különböző szórakozási formák, alkalmak, a vándor mulattatók, a középkori színház, a misztériumjátékok, valamint más vallási, kultikus megnyilvánulások, amelyek jelentős mértékben megváltoztatták a hagyományos maszkokat.

117 Mindezek olyan vizsgálati kérdések, amelyek kivétel nélkül minden nép állatmaszkos alakoskodásaival kapcsolatban felmerültek, s így éppen ezért részletező elemzés és történeti áttekintés nélkül, csak a recens anyagra való hivatkozással sem a prioritás, sem az „ősi" funkció nem állapítható meg. így kell tekintenünk a magyar lómaszkokra, és a hozzájuk kapcsolódó játékra is. Nem kétséges ugyanakkor azonban az, hogy a magyarságnak a 9. századtól kezdődően fennmaradt régészeti, történeti emlékei és a népélet folklorisztikai megnyilvánulásai a lónak nemcsak a gazdasági jelentőségét, hanem a kultúra különböző területén való jelenlétét is szépen bizonyítják. Hasonlóan gazdag hagyományról tanúskodnak a kecskemaszkos játékok. Azonban az antik kultúrákban már jelentős szerepet játszó kecske történeti múltja a magyarságnál korántsem olyan egyértelmű, mint a lóé. A kecskemaszk fogalma alá sorolt állatmaszkok a kárpát-medencei és általában az európai népek szokásaiban a csattogtató típusú famaszkok közé tartoznak. A magyar kecskemaszkok csak kis százalékban sorolhatók ebbe a csoportba. Ahol a magyarságnál a csattogtató típusú famaszk előfordul, minden bizonnyal számolni lehet az idegen eredettel és hatással. Ugyanakkor azonban teljesen magyar jellegzetességűnek — legalábbis a szomszédos népekétől eltérőnek, párhuzam nélkülinek - tekinthető az egyéb kellékekből készített állatfej. Az erre vonatkozó eredmények egyértelműek, a területí elterjedés jól megállapítható. A kecskemaszkok csoportjában a legtöbb kutatási problémát a csattogtató típusú állatfej adja. A vizsgálatok eredményei nyomán többször rámutattam már arra, hogy a kutatók gyakran ehhez a maszktípushoz két — egymással nem azonos állatfej maszkját sorolják és azonosnak tekintik azokat.

118 Az összehasonlító elemzés jól bizonyítja, hogy ebben a maszktípusban - és elsősorban a Kárpát-medencében — két állatmaszk keveredett. Ez a bizonytalanság ott jelentkezik, ahol a turca — turka, turon — turon elnevezésű maszkok ismeretesek. Annak ellenére, hogy a kecske-játék és a turka-játék lényegében azonos, megállapítható, hogy a maszkkal eredetileg két különböző állatfajt - kecskét, illetőleg a bölényt (tulkot) — jelenítették meg. Amikor a bölény (tulok) mint állatfajta háttérbe szorult és lényegében kipusztult, a kecske és a turka - turon maszk a formai hasonlóságok következtében összekapcsolódott. Éppen ezért nehéz ennek a két maszktípusnak az elkülönítése. Elsősorban a terminológia alapján lehet az eredetre és az interetnikus kapcsolatokra következtetni. Megállapítottuk, hogy a magyar kecskemaszkos játékok nem csattogtató típusú csoportja jól elkülöníthető a szomszédos népek famaszkos típusától, de ugyanakkor a sporadikusan előforduló csattogtató maszkok a magyarságnál az interetnikus kapcsolatok szép példáinak bizonyítékai. A medvére vonatkozó hagyományok, maszkos játékok, szokások és hiedelmek minden állatnál nagyobb kételyt támasztanak a magyarság Kárpát-medencébe települését, vagyis voltaképpen a kereszténység felvételét megelőző kultúrájából való eredetét illetően. A finnugor népek - a