Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

megvásárolására. Alkudozik a gólyára. A gólya hirtelen összeesik. A jelenlévők dalolnak, a gólya újraéled és táncolva eltávozik.

111 Ebben a játékban nem nehéz felismernünk az állatvásárlási jelenetek egyik változatát. Ez a változat a gólyamaszkokkal kapcsolatban sehol másutt nem fordul elő. A leíró említ egy organizátori, aki a játékot megszervezi és rendezi. Feltételezhető, hogy ez a gólya-játék az újévi szokáskör - főleg a malanka néven ismert játékcsoport — egyedi variációja. A gólyamaszkról összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a példák alapján a magyar hagyomány archaikus rétegébe sorolható. Termékenységvarázsló funkciója egészen világosan kifejezésre jut. Ha a teriomorf maszkos játékok racionális és tudatalatd értelmét keressük, a legegyértelműbb magyarázatot a gólyamaszkos szokások nyújtják. Mindenütt, ahol megjelenik, a tavasz hírnöke, ugyanakkor a tél-tavaszi szokások fontos funkcionális elemét, a termékenység gondolatát magán hordozza. Különösen megnyilvánul ez a párosodási imitáló jelenetekben. Még a másodlagosan kialakult játékban, a lakodalomban megjelenő gyermeket hozó gólya szerepében is ez vált a játék fő funkciójává. Rendkívül figyelemre méltó, hogy a magyar gólyamaszkos játékok minden más — eddig ismert - példákkal összevetve mind formailag, mind funkcionálisan a legegyértelműbbek. A magyar gólyamaszk nem mutat keveredést más — hasonló csattogtató típusú — állatmaszkkal. Minden kétséget kizáróan ornitomorf maszk és összefüggésbe hozható a finnugor népek medveünnepének darumaszkjával. Az idevonatkozó kérdéseket már említettük a medvemaszkkal kapcsolatban is. A vogul és az osztják medveünnepek jeleneteiben különböző ornitomorf maszkos alakok lépnek fel. A leggyakoribb a szúnyog, a bagoly és a daru. Az utóbbiak jelenetét Kannisto, Artúr saját megfigyelése nyomán a következőképpen írja le: „A szobában először egy daru jelenik meg. Megszemélyesítője sálba burkolja magát. Kezében előre nyújtott botot tart. A bot felső végén fából készült, zsinórra járó darucsőr van. A daru, csőrével kerepelve és az emberek felé kapkodva, körüljárja a szobát. A háziúrra, sőt a medvére is fenekedik. A háziúr hiába akarja megvédeni. Csőrét belevágja a medve ételáldozatába; a padlóra ved és a medvéről lerángatja a takaróul szolgáló áldozati ruhákat. A háziúr és a nézők jajgatnak, a medvét meg akarják védeni, de elpanaszolják, hogy tehetedenek. Mikor a daru eltávozott, egy bagoly kerül a szobába. A madár megszemélyesítője fehér, vastag, kifelé prémes útibundát visel, arcán nyírkéregálarc, kezében fajdkakasszárnyak, amelyekkel rettenetesen ide-oda csapkod. A padlón egy nyúl ugrabugrál; először azt tépi szét a bagoly, majd borzalmasan üvöltve az emberekre ront, egyszer ide, másszor oda, úgyhogy a kisgyermekek sikoltozva bújnak szüleikhez. A legmostohábban azonban a medvével bánik, ez is annyira fél, hogy arca — a vogulok megfigyelése szerint — egészen elhalványul. A baglyot is meg akarják nyugtatni, de sikertelenül." 112 A medveünnepek elemeinek vizsgálatakor rámutattunk már arra, hogy a magyar gólyamaszk azonos a vogul darumaszkkal. Mivel a gólya a szokásokban betöltött funkcióját és a hozzá fűződő hiedelmet illetően lényegében ekvivalens a daruval, egyáltalában nem kételkedhetünk egy közös alaphoz való kapcsolódásban. A medveünnepek játékegyüttesében az ornitomorf maszk mellett más párhuzamok is erősítik az egykori alapréteghez, kultuszhoz való kapcsolódást. Ilyen pl. az álhalott és feltámasztási jelenete a doktor-varázslóval, a fallosz-mutatás, a koitusz imitálása, obszcén mozzanatok és énekek. Az ősi alapréteghez való kapcsolódásnak nem mond ellent az időbeli és térbeli távolság sem. Egy-egy kulturális elem évezredek múltával is — gyakran többszöri funkcióváltással — hajdani műveltségünk párhuzamaira tanulságos bizonyítékként áll előttünk. Az állatmaszkokról szóló ismereteinket összegezve néhány fontos tanulságot emelünk ki. Mindenekelőtt azt hangsúlyozzuk, hogy a magyar népszokásokban négy állatmaszk tekinthető tipikusnak és általánosnak. Ezek a ló, a kecske, a medve és a gólya. Előfordultak még sporadikusan bikát,