Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

Mielőtt a párhuzamokról szólnánk, szükséges megemlítenünk, hogy sem a kárpát-medencei népek, sem a távolabbi európai népek hagyományában nem fordulnak elő gyakrabban és változatosabb játékformában a medvemaszkos játékok, mint a magyar szokásokban. A gyakoriság alapján sem az eredet, sem az átvétel nem állapítható meg. Az élő medvével való ún. medvetáncoltatás gyakorlata az európai országokban rendkívül megnehezíti egy esedeges medvekultuszra vonatkozó háttér megállapítását. Jól mutatják ezt a keleti szláv példák, amelyekből kitűnik az élő medvével való táncoltatás átmeneti formája az állatot alakító ember játéka felé. A keleti szlávok medvével kapcsolatos játékai két egymástól jól elhatárolható csoportba sorolhatók. Az egyikben a valóságos medve, egy idomított állat jelenik meg, a másikban a medvét ember alakítja. Az előbbi a medvetáncoltatóval — aki ezt foglalkozásszerűen végzi — lép fel, az utóbbi pedig — ettől lényegesen eltérően - egy szokás — főleg a karácsonyi—újévi ünnepkör — keretében jelenik meg. A hivatásos medvetáncoltató medvéjét gyakran állatbőrbe öltöztetett ember alakította. A medvetáncoltatókra adatok már a 13. századtól kezdődően ismeretesek. Feljegyzések vannak arról, hogy a betanított, idomított, „tanult" medvék milyen játékot, jelenetet produkáltak. Egy 1771-ből való leírás szerint Nyizsnyij Novgorodban (ma Gorkij) két „tanult" medve a következő „szerepléssel" szórakoztatta a közönséget: 1. felállva meghajoltak a közönség előtt; 2. megmutatták, hogyan kanyarog a komló, 3. hátsó lábukon táncoltak, 4. egy botot fegyverként lövésre tartottak, 5. birkóztak, 6. utánozták a bírókat, ahogyan a törvényszéken ülnek, 7. hátsó lábukra állva a lábuk közé egy botot tettek és úgy járkáltak, mint a gyerekek, 8. botot vittek a vállukon, s úgy meneteltek, akár a katonák, 9. hátsó lábukat láncon dobták át, 10. sánta emberként húzták a lábukat, illetve úgy feküdtek, mint a nyomorékok, 12. nézegették magukat a tükörben, 13. mint a gyermekek, borsót loptak és kúsztak, a száraz földön a hasukon, a nedvesen a térdükön, 14. utánozták a gyermekét gondozó anyát, 15. utánozták, hogyan cirógatja a feleség a férjét, 16. „tüskét" a szemből óvatosan vették ki, 17. óvatosan húzták ki a cigarettát a gazda szájából, 18. megengedték, hogy bárki rájuk üljön és járkáltak vele, 19. paroláztak, 20. a gazda kalapját a kezébe adták, 21. ha a gazda játszani akart, a dobot átadták neki, 22. ha sört vagy bort kaptak, megitták és köszönetképpen meghajoltak.

79 A medvetáncoltató szórakoztató játék olyan sajátos formájáról is beszámolnak a korai leírások, amelyben a medvével egy kecskét alakító személy lépett fel. A csattogtató típusú kecskefejes játékos a medve körül ugrált, táncolt, s az állatot táncra és játékra ingerelte. Ismeretesek olyan példák is, amelyek szerint a medvét is ember alakította.

80 Figyelemre méltó, hogy a medvét megjelenítő játékost szalmával, szalmakötéllel borították, csavarták be. Előfordult az is, hogy a játékos kifordított bundát húzott magára, s arcát korommal kente be. A medvetáncoltatás a régi orosz szórakoztatóknak, a s^komorohoknak a tevékenységéhez is hozzá tartozott. Ezeknek a hivatásos mulattatóknak a hatása jelentős volt a népi játékokra. Sok helyütt a felvonulás szokásos menetének elején a s^komoroh és a medvéje haladt. A karácsonyi ünnepkör medvealakoskodó játékainak kialakulásában a s%komorohok szerepét számos példa mutatja.

81 A medvét alakító játékok a keleti szlávok körében — a nagyoroszoknál, ukránoknál, fehéroroszoknál egyaránt - a karácsonyi szokásokhoz fűződtek. A medve részint más maszkos alakkal — kecske, ló, daru, ágány, ^sidó, Heródes cár stb. — jelent meg. A medvét alakító játékos kifordított fekete báránybőr bundát vett magára. Egy másik bunda karnyílásaiba a lábát dugta, s a két bundát a játékos testén kötéllel átkötözték. A bunda helyett gyakran borsószalmát használtak. A játékost a fejétől a lábáig borsószárral tekerték be. A nyakához láncot vagy kötelet kötöttek. A medvével megy a gazda bottal és dobbal.

82 A medve gyakran a kecskével együtt szerepelt. A kecskét alakító személy úgyszintén kifordított bundát vett magára. Fejére szarvat erősített, lenből szakállt készített.

83