Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
Ezekre az adatokra már utaltunk és amint látjuk a problémakör rendkívül összetett, bonyolult. Alapvető kérdésként csatiakozik ide a meghaló és feltámadó istenekre vonatkozó elképzelés, valamint az antropomorf és a teriomorf gabonadémonokkal kapcsolatos európai néphagyomány. Az agrárkultusz vizsgálata során számos alkalommal kerül előtérbe különböző szokások, rítusok értelmezésével kapcsolatban az áldozat lehetősége. Ez a kuldkus étkezéseknél különösen kitűnik. Az áldozad jellegűnek nyilvánítható étkezések az agrárhagyomány legkülönbözőbb pontján előfordulnak. Az áldozati kérdésekhez kapcsolódnak azok a szokások is, amelyekben bizonyos mennyiségű gabonát levágatlanul a földön hagynak. Az antropomorf, teriomorf bábuk, kévék, ábrázolások szintén felvetik az áldozat kérdését. Amint látjuk, az áldozatok problémája tehát átszövi az egész agrárhagyományt. Gyakran a mágikus cselekedetek sorába illeszkednek az áldozati jellegűnek látszó rítusok. A vizsgálatok során külön-külön szükséges az alapos, minden szempontra kitérő elemzés. A probléma hátterében álló kérdést azonban külön is szükséges hangsúlyoznunk. E fejezet bevezetőjében már említettük, az áldozat feltételezi, sőt, abból természetszerűleg következik, hogy az valamilyen lény számára vagy azzal kapcsolatban történik. Az áldozat vizsgálata során ezt mindig szem előtt kell tartanunk. Ebben az összefüggésben pedig ismét az agrárdémonok, gabonaszellemek kérdéskomplexumához jutunk el. ffi kaCencfáris szokások^ és az agrárfqiCtusz kgpcsoCatai Az agrárkultusz kutatása során meglepő eredményre jutunk, ha figyelmünket a kalendáris szokásokra fordítjuk. A naptári év számos napjához fűződnek olyan szokások, hiedelmek, amelyek egészen konkrétan a mezőgazdasági élettel állnak összefüggésben. Az agrárkultusz egykori jelentőségét mutatja az, hogy a szokások zömében a földművelésre mutató jegyek őrződtek meg Az évi ünnepekkel foglalkozó munkákban bőséges példát találunk az agrárszokásokra és hiedelmekre is. Tulajdonképpen a szokásokat leíró cikkek, tanulmányok majd mindegyikében akad agrármágiára vonatkozó elem, ill. bizonyos ponton a szokás összefüggésbe hozható az agrárkultusszal. Természetesen így jelen fejezetünk tárgyát nem alkothatják az ezekre való utalások. Jelen alkalommal néhány példa megvilágításában az elvi vonatkozásokat akarjuk kiemelni, rámutatva azokra a fontosabb művekre, amelyek az agrárkultusszal kapcsolatos anyagot a kalendáris hagyománnyal összefüggésben vizsgálják. A kalendáris szokásokat az agrárkultusz irányából Csicserov V I. vizsgálta meg igen behatóan az orosz téli ünnepkörrel kapcsolatban. 209 Az idevonatkozó kérdések tárgyalása során előtérbe kerül a naptár, a népi kalendárium kialakulásának problémája. Csicserov V. I. nem fogadja el a hagyományos felosztási elveket. A népi naptár ciklusokra osztásának két fő tagolását említi. Az egyik a népi naptári évet kettéosztotta. Az első felét a téli napfordulótól a nyári napfordulóig, az ún. felfelé menő ág, a másik felét a nyári napfordulótól a téli napfordulóig, az ún. hanyatló ág alkotta. A másik felosztás a naptári évet négy ciklusra bontotta az évszaknak megfelelően. Csicserov V. I. kifejti, hogy a természeti állapotoknak, az éghajlati viszonyoknak, a földrajzi tényezőknek van 209 Csicserov V. I, 1949.; Csicserov V. L, 1957.
