Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

A lovat megjelenítő játék megnevezésében többnyire az állatmaszkos alakoskodásra alkalma­zott terminológia kapcsolódik: csikósmaskura, lovaspóárka, lovasfarsangos, csikósfarsangos. A játékot né­hol s^amarazamak vagy caamacskurá%ámak nevezték. A lovas- és szamaras-játék formailag azonos (A típus), csak az elnevezésben van eltérés. A terminológia nemzetiségi kapcsolódást mutat. Ahol ennek az állatmaszkos típusnak a neve s^amarazàs, a szokás általában német (sváb) telepesek ha­gyományára vezethető vissza. Néhol a recens hagyományból is igazolható az idegen eredet (pl. Balmazújváros, Kecel, Varjas). A lómaszkos játékok két jelentős alkalmát - farsang, lakodalom — említettük. A jelenet bemu­tatására zárt térben, többnyire a szobában került sor. Kivételek csak azok — a szórványos — példák, amelyek felvonuláshoz kapcsolódtak. Egyébként a szabadban kezdődő attrakciók gyakran zárt térhez is kapcsolódtak (az alakoskodók házakba — fonókba —, táncházba, kocsmába stb. mentek be). A felvo­nulás szokásokban rendszerint több maszkos alakoskodó jelent meg. Ezek a felvonulás látványosságát emelték. Ilyenkor azonban önálló játék bemutatására alig vagy egyáltalában nem került sor. A lovas játékok egyik nagy alkalma, a farsang a játékok bemutatásának időszakaszát illetően nem szűkül le a kalendárium által behatárolt periódusra. A játékok színtere a fonóház. Fonó azon­ban nemcsak a farsang időszakában volt, hanem gyakorladlag az egész téli ciklusban. Természetesen, farsang idején, január elsejétől február végéig a fonóbeli játékokra fokozott érdeklődéssel került sor. Úgy vélem, szükségtelen hangsúlyozni, hogy a színjátékoknak és maszkos alakoskodásoknak - egy­két, egészen konkrétan a farsangra vonatkozó jelenet kivételével — nincs összefüggése a farsang­gal, mint a naptár által behatárolt időszakkal. Jól mutatják ezt a játékok másik nagy alkalmának, a lakodalomnak, valamint a naptári időszaknak nemcsak a fonókkal, hanem más munkaalkalmakkal — kukoricafosztás, dohányfűzés, tollfosztás — kapcsolatos példái is. A fonóházakban a játék színhelye mindig az a szoba, amelyben fonnak. A ló megjelenítésére a fonóban főleg Észak-, Kelet-Magyarország és Erdély területéről vannak példák. A kelet-magyar­országi és az erdélyi területeken a lóalakításnak mindkét formája előfordult. A famaszkos típus általánosabb, több helyen ismeretes, mint a fazékfejes típusú állatalakítás. A százalékarányt illető­en az említett területekre a famaszkos típus a jellemző. Az ide vonatkozó példák is jól mutatják, hogy a kelet-magyarországi területek mintegy kulturális hidat alkotnak Erdély és az Alföld irányába. A famaszkos lóalakítás Erdélytől a Hortobágy széléig terjed. A további zónákban a fazékfejes típus lép előtérbe. A lakodalomban bemutatott lovat utánzó játékok a helyenkénd formai eltéréseken kívül első­sorban a játszó személyek összetételében különböznek. A lakodalomban a lovas-jelenet cselekmé­nyét, illetőleg a játék lefolyását a szereplő személyek döntően meghatározták. A játékosok személyét illetően két csoportot állapíthatunk meg. A lovas jelenetet bemutathatták az ún. hívatlanok, azaz a lakodalomba hívás nélkül, többnyire váradanul érkező maszkos alakoskodó személyek és a lako­dalom hivatalos vendégei közül rendszerint spontánul szerveződött játékosok. A hívadanok szinte kivétel nélkül néma jeleneteket mutattak be, az esetek többségében maszkosán, álarcosán. A lako­dalomban részt vevő - azaz a vendégjátékosok - pedig többnyire szöveges jeleneteket adtak elő, általában maszk nélkül. A fonóházak maszkos alakoskodói váratlanul és hívás nélkül érkeztek. A váradanul érkezés csak arra vonatkozik, hogy a fonóházban részt vevők a napról és az időpontról nem tudtak, az érkezést nekik előre nem jelentették és a játékosokat a jelenlévők nem hívták. Azonban a megér­kezéskor a fonóbeli közönség a tradíció alapján jól tudta, hogy játék következik, valamilyen tréfás, szórakoztató jelenet, amely éppen a hagyományossága révén nem véleden és így nem hívadan. Az előbbiek szerint tehát a fonóházban és a lakodalmas házban a játékok résztvevőit, illető­leg a játszó személyeket illetően mind formában, mind a jelenet „tartalmát" illetően is eltérő lovas

Next

/
Oldalképek
Tartalom