Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

több az adat, mint a játékos peniszének tényleges mutatására. Ez utóbbi rendszerint csak a tréfálkozás „durvább" formáiban figyelhető meg. A példák többségében a falloszt valamivel helyettesítik, imitálják. A falloszimitáció rendszerint kukoricacső vagy sárgarépa. Ezeken kívül előfordul még tehéntőgy, botdarab, olykor a játékos a középső vagy a mutatóujját használta erre a célra. A lakodalmi temetést parodizáló játékokban a halottat alakító legény, aki mielőtt a közönség elé vitték, a „ravatalra" feküdt, kezébe vette a falloszimitációt (a fallosz imitáció, mint említettem, lehetett sárgarépa, bot, kukoricacső, kukoricacsutka, tehéntőgy csecse stb.) és az ágyékához helyezte, majd lepedővel letakarták. A prédikáció alatt a halott meg-megemelte, mozgatta a falloszimitációt. A fallosz a lepedővel együtt emelkedett, mozgott. Az imitáció nem volt látható, s a nézőnek tulajdonképpen teljesen az lehetett az érzése, hogy a halott penisze mozog. A falloszra a siratok ráborultak és jajgatva mondták: „Csak e%t sajnálom, csak e%t sajnálom!" A halott feleségét alakító szereplő a játék alatt a falloszt többször marokra fogta, miáltal a figyelem erőteljesen a falloszra irányult. Előfordult, hogy a falloszimitációt láthatóvá tették. Ilyenkor a fallosz sárgarépa volt. A halottat takaró lepedőn nyílást vágtak, s azon a játékos a sárgarépát kidugta, mereven tartotta, olykor kissé megmozgatta. A sárgarépa az emberi penisznek formájában, színben szemléletes helyettesítője és sokakban - főleg, akik a halottól kissé távolabb álltak - a valóságos penisz látványát keltette. Etnológiai vonatkozásban is rendkívül figyelemre méltó, hogy a sárgarépa-falloszt a halottat körülvevő siratok a prédikáció alatt „kiették" a halott kezéből. Némely változatban csak a halott felesége ette meg a falloszt. A halott felesége az idesgyökérnek nevezett sárgarépa-falloszra ráborult, kezével megmarkolta és bele-beleharapott. A prédikáció végéig elfogyasztotta. A fallosz „élethű" utánzását a tehéntőgy csecsével érték el. A halottat alakító legény az ágyékánál vágott nyíláson kidugott egy tehéncsecset. A szertartás alatt, mintha a saját penisze lenne, mozgatta. A takaróból kiálló tehéncsecs úgy hatott, mintha emberi nemi szerv, mintha a halott penisze lett volna. Ahol a játékban a fallosz imitálása előfordult, a fő figyelem arra irányult. A „halott" a falloszt mozgatta, „felállította" és a halott hozzátartozóit alakító szereplők, többnyire a felesége a falloszt fogdosta, simogatta, sőt, gyakran előfordult, hogy a jelenlévő idősebb asszonyok is meg-megérintették a falloszt vagy ráütöttek. Nemcsak a lakodalmi temetési paródiákban, hanem a farsangi halottas játékokban is előfordult a fallosz-mutatás. Megfigyelhettük ezt a szatmári farsangi hagyománykörben. A halottas farsangoló egyes változataiban sárgarépát vagy kukoricacsövet mozgatott a játékos a nadrágzsebében, vagy a nadrágja sliccének nyílásán kidugta. Az állapotos asszony és férje jelenetben a férfi alakoskodó a nadrágja nyílásához egy veresrépát erősített. Ehelyett a falloszt piros tengericsóvel is imitálták. Hasonlóképpen a farsangi szalmabábu nadrágjának a nyílásához sárgarépát vagy kukoricacsövet erősítettek. A bábu fallosza a nézőben éppoly hatást váltott ki, mint az élő szereplő (azaz a halottat alakító játékos) fallosz-mutatása. A bihari Konyáron gyakori „tréfa" volt a fallosz-mutatás még a két világháború közötti időben is. Gyermekek, fiatal leányok előtt erre a jelenetre ritkán került sor. Szükséges kellék volt egy tehéntőgy, illetőleg annak egy csecse. A bemutatásra vállalkozó legény a tehéncsecset az ágyékához erősítette. Surcot kötött maga elé. Amikor a bemutatásra került a sor, külön nem hívták fel arra a jelenlévők figyelmét, csak a beavatottak tudták, hogy a látható penisz csak imitáció. A legény a szobában körbejárt, a surcát időnként fel-felemelte, mintha törülné az orrát, a száját. Ilyenkor a peniszimitáció látható volt. Azalatt a pár pillanat alatt teljesen úgy tűnt, mintha a legény peniszét látnák. A játékos komoly maradt, mintha semmiről sem tudna, s így sokan valóban arra gondoltak, hogy a legény a peniszét véletlenül „kint felejtette". A látványra a nőkben a szörnyülködés, a megdöbbenés és a kacagás váltotta egymást. A lakodalmi „tréfák" között gyakran előfordult, hogy a hívatlanok, a maskurások közül valaki tehéncsecset erősített a nadrágja nyílásához és úgy ment be a lakodalomba.