Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.
a mágikus-vallásos szertartásokban található. Aligha lehet ez érvényes a színháztörténet egészére, hiszen a színházi intézmények megjelenésével a népi dráma nem tűnt el, hanem párhuzamosan élt a professzionalista színjátszás mellett. 16 Nyilvánvaló azonban, hogy bizonyos kölcsönhatás állandóan megnyilvánult. A műdrámában a népi színjátszás elemeinek, fordulatainak egész sora megfigyelhető, s a műdráma — elsősorban a vásári játékok, népszínművek, iskolai színjátszás — hatott az összetettebb népi komédiákra, maszkos jelenetekre. Ebben a kérdésben a másik végletet mind az orosz, mind más európai kutatóknál az okozza, hogy a népi színjátszást, a népi játékokat a professzionalista színjátszás és a műdráma felől közelítik meg. Véleményem szerint a népijáték-repertoárt, az azzal kapcsolatos jelenségeket (szereplők, színhely, alkalom, rendezés stb.) nem lehet a hivatásos színház formai és tartalmi jellemzői szerint vizsgálni. A népi színjátszás egészen más megközelítést kíván. A műdrámához hasonló népi játék gyakorlatilag nincs, mint ahogy a játékok, jelenetek bemutatásának a körülményei sem vethetők össze a professzionalista színházéval, ahol a meghatározott szöveg, a szereplő, a rendező, a színhely stb. a dráma bemutatását eleve determinálja. A népi játékokat a műdrámával szemben éppen a többnyire köteden szöveg, az improvizálás, az alkalmi szereplés, valamint a színpad és a rendező hiánya jellemzi. A műfajra vonatkozó vélemények egy kérdésben megegyeznek: a népi színjátszást a különböző műfajok, rítusok, jelenetek, maszkok stb. összességében lehet csak tanulmányozni. A teljes repertoárt kell elemezni, úgymint drámát, komédiát, misztériumot, rituális drámai elemeket, különféle rítuscselekvéseket stb. Külön-külön vizsgálva nem lehet általánosítani, meghatározni és felvázolni a népi színjátszás sokoldalúságát. Egybe kell foglalni a teljes néphagyományt, fel kell tárni a műfajok kölcsönös összefüggését, hogy meg lehessen érteni a történeti fejlődésüket és sajátosságukat. 17 Ha a népi színjátszás fogalma alá besoroljuk mindazokat a játékokat, maszkos, nem maszkos alakoskodásokat, amelyek a szertartásokhoz, szokásokhoz kapcsolódnak, az azokból kialakult változatokat, valamint mindazokat az eleve dramatikus játéknak, „színpadi" jelenetnek tekinthető dalokat, továbbá a vásárok és egyéb sokadalmak szórakoztató játékait, akkor egy gazdag, sokrétegű repertoáranyag áll előttünk. A különböző rétegekből levonható főbb vonások összessége szolgál alapul az egész népi színjátszás főbb jellemző jegyeinek a megállapításához. Mindazonáltal szükséges a műfaj széles körű anyagának a rendszerezése, csoportba sorolása. Ugyanis nem lehet azonos szempontokkal vizsgálni egy rítusjátékot, egy pantomimjelenetet vagy egy maszkos alak felvonulásban való megjelenését az összetettebb cselekménysorozattal, a többszereplős ténylegesen színi jeleneteknek megfelelően bemutatott darabokkal. Ezektől különválasztandók azok a szertartásos cselekmények is (pl. lakodalom, temetés, pünkösdölés stb.), amelyeknek a funkciója szorosan kapcsolódik az alkalomhoz, az eseményhez, és amelyeknél voltaképpen csak a megjelenítést, a külsődleges mozzanatokat lehet a népi színjátszás, a dramatikus játékok szempontjainak irányából vizsgálni. A magyar szakirodalom gyakran alkalmazza a dramatikus népszokás fogalmát az olyan szokásra, amely a színjáték felé közelít, de ugyanakkor része egy ünnepi alkalomnak, naptári napokhoz fűződő szokáshagyománynak, az évszakokhoz kapcsolódó szokásköröknek stb. Az e fogalommal illetett „műfaj" tág lehetőséget biztosít a legkülönbözőbb jelenségeknek a dramatikus népszokások csoportjába való besorolására. A dramatikus jelző azt mutatja, hogy olyan szokásokról van szó, melyekben a drámai, a színjátéka elemek fokozottabban kapnak hangsúlyt és a játék, az alakoskodás adja a szokás elsődleges funkcióját. Az alakoskodó — valamilyen szerepben, többnyire álöltözetben megjelenő személy — már önmagában is a játék, a dramatikus játék, a színjáték fogalomkörét indikálja. Éppen ezért a műfajon belül rendkívül nehéz az elhatárolás. Jól mutatják ezt Dömötör Tekla vizsgálatai, a különböző terminológiákkal kapcsolatos megállapításai. 18 Úgy vélem, a rendszerezést nem a műfaj terminológiái, hanem a szokástípusok, illetőleg a játéktípusok szerint célszerű megkísérelni.
