Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.
(Eíőszó O t éve, 1983-ban jelent meg a Játék és maszk című munkám első három kötete, amelyekben az ún. világi tárgyú dramatikus népszokásokat, színjátékokat, maszkos és nem maszkos alakoskodásokat mutattam be. Célom az volt, hogy a dramadkus szokáshagyományról megfelelő rendszerezéssel olyan áttekintést nyújtsak, amely lehetőség szerint felöleli a játék fogalmával illethető teljes magyar néphagyományt. A vállalkozás nem kis feladatnak tűnt, mivel a dramatikus szokáskör rendkívül kiterjedt, és a folklór legkülönbözőbb rétegeivel mutat szoros összefüggéseket. Előzmények alig voltak, sőt, a szakirodalomban (és nemcsak a magyarban!) közölt vélemények szerint nem vallásos jellegű magyar dramatikus játékok és maszkok lényegében nincsenek. A legfontosabb feladat tehát az volt, hogy a lehető legteljesebb anyagot állítsam össze, minél több példát, játékvariánst és maszkos alakot ismertessek. Csak nagy példatárral, a magyar nyelvterület egészére kiterjedő vizsgálattal lehet bizonyságot adni arról, hogy a magyar dramatikus szokáshagyomány sem szegényebb a környező és a távolabbi európai népek hasonló hagyományánál, sőt sok tekintetben sajátos, egyedülálló játéktípusokkal és maszkokkal rendelkezik. A három kötetben a dramatikus népszokásokat, maszkos alakoskodásokat és népi színjátékokat alkalom szerint csoportosítottam. A különböző játékalkalmak — jeles napok, lakodalom, munkaalkalmak stb. — rendkívül gazdag anyagot foglalnak magukba. Ezek igen gyakran összekapcsolódnak, egymásra rétegződnek. Föltédenül szükségessé vált — erre a feladatra a harmadik kötet végén utaltam —, hogy a játékokat és maszkokat a szokásalkalmaktól függedenül játéktípusok és jellegzetes típusfigurák szerint is vizsgáljam. A hagyomány ilyen szempontú rendezése és elemzése nyújt megfelelő áttekintést és hiteles képet a magyar dramatikus játékok repertoárjáról. Ez a vizsgálat megkönnyíti az összehasonlítást is a Kárpát-medence és általában Európa népeinek dramatikus játékaival. Ebben a kötetben a szintézis igényével kísérlem meg áttekinteni a magyar dramatikus szokásokat, népi színjátékokat és maszkos alakoskodásokat. Arra törekedtem, hogy átfogó kép bontakozzon ki a játékrepertoárról. Bizonyos átfedéseket nem lehetett elkerülni. A háttér, a miliő megértéséhez a játékalkalmak összegzése újólag szükséges, mint ahogy nem hagyhattuk el a legjellemzőbb példákat sem. A kötet az előzőektől eltérő vizsgálati szempontokkal, az anyag más megközelítésével igyekszik megmutatni a dramatikus néphagyományt. A vizsgálat azonban nem zárulhat le egy összegző fejezettel. Mint minden kutatás, ez is újabb igényt támaszt. A teljességhez, vagy talán inkább csak azt mondhatjuk, a teljesebb képhez szükséges a vallásos témájú dramatikus szokások bemutatása egy következő kötetben. Gerlefalva, 1988. január 25. Ujváry Zoltán
