Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

A játék a medvetáncoltatáson alapult, ami a vásári vándor medvetáncoltatók utánzására vezethető vissza. A gólyaalakoskodás elterjedési területe a ló-, a kecske- és a medvemaszkéval esik egybe. A gólyamaszkos alakoskodás minden bizonnyal összefüggött a gólyával kapcsolatos néphittel. A termékenységi kultusszal függ össze a párosodást imitáló jelenete. A temetésparodi^álása a népi színjátszó hagyományban az egyik leghatásosabb, leggyakrabban bemutatott játék volt. Az álhalott vagy az azt helyettesítő tárgy a felvonulós játékokban és szobai jelenetekben egyaránt előfordult. A felvonulásokban a temetési paródia leegyszerűsödött, a játék lényegét alkotó prédikáció elmaradt, a szobai jelenetekben viszont a játék és beszéd szorosan összekapcsolódott. A fonóház „színtere" és közönsége megfelelő szituációt nyújtott a temetést parodizáló jelenetek eljátszására. A funkcionális elemzések rámutatnak arra, hogy a halottas játékok és a halállal kapcsolatos bohózad, komédiaszerű jelenetek a fonóból kilépve hajdani kultuszok világába vezetnek vissza. Az esküvőt utánzó játék bemutatására a fonóház hangulatilag rendkívül alkalmas volt. A fonóház közegében, a nézők, a közönség — leányok és legények - körében az udvarlás, házasodás a beszélgetések állandó témájaként szerepelt, s így az ezzel összefüggő játékok iránt természetszerű volt az érdeklődés. Ezek a játékok a valóságos szertartást külsőségeiben utánozzák, egyszersmind parodizálják és az erős obszcenitással a fenséges témát komédiává degradálják. S ez nagymértékben meghatározza az álesküvő műfaji jellegét is. A betyár a magyar népi színjátékok gyakori szereplője volt Észak- és Kelet-Magyarországon, a Nagy Magyar Alföldön és sporadikusan Erdélyben. Nemcsak a fonóházi és lakodalmi maszkos jelenetek alakja volt, hanem megjelent a betlehemes játékok egyes változataiban is. A jelenetek egy részében a betyár mint mellékszereplő lépett fel. Ismeretesek azonban önálló betyárjátékok is. A betyárjátékokban bizonyos társadalombírálat jelentkezik; a hatalommal szembekerülő betyárok elbuknak. A betyárjáték romantikus szemléletén a népszínművek hatása figyelhető meg. A betyár a magyar folklórban sajátos népi-történeti figura. A népi színjátékokban olyan általánosított álak, aki a népi szemlélet nyomán jellemzett típust képvisel. Az európai hagyományban a betyáralakok, népi hősök és a rabló, zsivány figurák különböző karakterek és a történetileg is létezett pozitív hőstől a közönséges rablók alakjáig népi színjátékokban és általában a folklórban a legkülönbözőbb szereplők jelennek meg. Ezek megjelenítése is eltérő. Az egyszerű, statiszta figurától a többszereplős önálló betyárjátékig, rablójelenetig számos változattal találkozunk. A magyar betyárjátékok egyedülállóak az európai néphagyományban. Párhuzamok és analógiák csak a témarokonságban figyelhetők meg. A betyár a magyar népi színjátékban, maszkos alakoskodásban és általában a fonóházban sajátos belső fejlődés eredménye. A fonóházi színjátszás ideálisnak nevezhető körülményeihez viszonyítottan más munkaalkalmak nem nyújtottak hasonló feltételeket, s ezért nemcsak a játékok előadásai színvonalában, kivitelezésében figyelhető meg különbség, hanem a repertoáranyagban, sőt, némelykor a funkcióban is. Az előzőtől eltérően lényegesen mások voltak a népi színjátszás körülményei a nehezebb fizikai munkát igénylő alkalmak, főleg aratás alkalmával. A játékokra a spontaneitás volt a jellemző, és olykor a csak egy alkalommal találkozó játékosok és közönség elégítette ki játszási igényét. Sem a felkészülésre, sem egyéb előkészületekre előzetes „tervezés" nem történt, és így a játékok - bár a dramatikus népszokások repertoárjából merítettek — zömmel improvizáción alapultak. A csűr, a pajta, a szérű alkotta a „színpadot". Az aratás és a dohánycsomózás munkásai sokkal inkább bekapcsolódtak a játékokba, lényegesen jobban „együtt voltak" a játékosokkal, mint a fonóházak résztvevői. A körülményeknek megfelelően leegyszerűsödött színjátéki jeleneteket mutattak be, s ténylegesen kollektíven szórakoztak.