Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

Jöjjön áldás és békesség attól a nagyhatalmú Lucifertől, aki teremtette a parasztember sanyargatására a kaszát, a kapát meg a villát és mindenféle veszedelmes szerszámokat. Ennél jobb volt a gulyák, a nyájak és a kondák után a zöld mezőben heverészni és őket legeltetni. Kedves híveim, Kaszás Elek! Hogy elbánt a halál veled! így bizony, így szokás! Elmegyen, akit visz a nagy kaszás! Mélyen megrándulva állunk e koporsó mellett, mely takarja Kaszás Elek kihűlt tetemét. Míg élt, körülötte a szomszéd tyúkjai, kakasa nem soká kukorékolt, mert ő bekoppintotta. Gyászolja hű felesége, aki a szomszéddal lakott, A három gyermek, akik nevetnek, hogy ő már halott. Neked Pista fiam, nem hagyok egyebet, Csak hogy az egyik határról a másikra mehetsz. Jancsi fiam, neked hagyom az ostorom, Hogy legyen mivel hajtani a szegénységedet. Neked meg Eszti lányom, hagyom az üres tarisznyám, Hogy ne találj benne semmi mást. Ámen. Ezt követően ének hangjai és a harangozó kolompolása közben a sírásók megfogták a koporsót és lassan kimentek a házból. B. variáns: Az uradalomban az aratóbanda tagjai játszották. Az aratók között évről évre voltak új legények és leányok, akik addig nem ismerték a játéknak ezt a formáját. Az ő számukra mutatták be, illetőleg tréfálták meg őket a jelenettel. Mivel bizonyos tekintetben beugratós játékról van szó, az aratási szezonban csak egy alkalommal tudták játszani, illetőleg csak akkor, ha az aratóbandába új tagok kerültek. Egy legényt az új tagok közül megkértek, hogy feküdjön le és tettesse magát halottnak, gombolja ki a nadrágját, tolja le a gatyáját úgy, hogy látszódjon a penise. Többnyire rávették, hogy állítsa fel. Pokróccal letakarták. A játékot ismerő legények, a beavatottak körülállták a halottat és hangosan siratták. Közben-közben fel-felemelték a pokrócot, alánéztek, s mondták, hogy a halott éppen elfér a koporsóban, milyen jól néz ki stb. Mondták a leányoknak, hogy jöjjenek ők is és nézzék meg a halott legényt. Amikor a próbálatian leány felemelte a pokrócot és alánézett, meglátva a fiú penisét, elsikoltotta magát és elszaladt. A többiek kérdezték, hogy mit látott. Nem mondta meg. Erre egyenként a ravatalhoz mentek és mindannyian a szemfedő alá pillantottak. Miután már mindegyik új marokszedő lány megnézte a halottat, egy asszony szekérkenőcsöt vitt a ravatalhoz. Felemelte a pokrócot és a kulimászt odavágta a legény peniséhez, miközben azt mondta: - Nem halt ez még meg, hadd haljon hát meg! A halottat alakító legény erre nyomban felugrott. Most már rádöbbent arra, hogy beugratták. Káromkodott erősen. A jelenlevők pedig hangosan nevettek rajta. Gyakran órákig eltartott, amíg a legény a kulimásztól megtisztította magát. Az idősebb aratók, a játékot már ismerők szándékosan nem tájékoztatták a fiatalabbakat, a szokást még nem ismerőket a játék lényegéről. Úgy tartották, hogy ezt mindenkinek meg kell ismerni. Meg kell látni minden lánynak, amit látni akar, amire mindegyik kíváncsi. A játék után azt mondták nekik: — No, most már nagylányok vagytok!