Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

626 Játé^pd és maszkod tnunkaaíkgí.tmak^gr Végre, ahány deci bor fér el egy pincébe, Mennyi csizmadia a debreceni céhbe, Ahány kalász van egy búza kévébe, Annyi áldás szálljon az új párnak a fejére. A násznép együtt: — Úgy legyen! Egy marokszedő az új párt vízzel leöntötte. A nézők jót derültek a jeleneten, élvezték az áldást, a humoros beszédeket. A pap után a násznagy adta áldását az ifjú párra: A reggelitek legyen édes meleg tej, Amit anyátok a tyúkoktól kifej, Délebédetek meg egy nyúzott hörcsög, Vacsorátok pedig egy iszonyú sóhajtás, Hogy míg éltek rajtatok legyen a fosás Sűrű leüléssel, ritka felállással. Virágozzatok, mint a disznótok, Szeressétek egymást mint az ólom, Házatokba legyen rettentő a vagyon. Ha d kimentek, a majmok, Akkor bent semmi se maradjon. Kietlen zöld mezőben legyen hazátok, Hol egymást szüntelenül mardossátok. Ebben a szövegben a maskura beköszöntővel való keveredést figyelhetjük meg. A násznagy beszéde után a vőfély áll elő és tisztéhez híven a násznépet meghívja a lakodalmi vacsorára. A meghívóbeszéd: Tisztelt násznép! Mulató sereg kicsije, nagyja, öregje, fiatalja! A vacsora este hat órakor lesz megtartva, amelyre kést és kanalat hozzatok, hogy éhen nem maradjatok, hogy a gyomrát el ne rontsa senki. Vacsorára a következő ételek lesznek: az első tál étel csirkesipogás borjúbőgéssel, utána öreg bivalyboci nokkedlivel, paprikásnak egy vén töviskes disznó van nyársra húzva, sült tyúk helyett egy vén beteg gólya van megsütve, kenyér helyett hoztam egy harmincéves jó száraz kerékagyat, bornak meg lesz jó savanyú káposztáié, amikhez mindenkinek jó étvágyat kívánok és tessék szedni és enni belőle. A vőfély meghívását követően a legények a lányokkal táncba kezdenek, s a játék az alkalmi mulatsággal véget ér.

71 Az esküvőt parodizáló játékot Hajdúbagoson kukoricatöréskor játszották. Bartha János földműves elmondása szerint a menyasszonyt korcos ruhába öltöztették. A hátára szalmából vagy törekből púpot csináltak. A vőlegényre kifordított kabátot adtak, két ballábas csizmát húztak a lábára, madzaggal kötötték meg a nadrágját. A pap pokrócot vagy más takarófélét borított magára, a kezébe tőzeget vett. A násznagy és a vőfély szalmakötéllel kötötte körül a derekát, a kalaphoz tollat tűztek, valamiféle kórót dugtak virág gyanánt a kabát gombjához. A pajta volt a „templom". Amikor a harang megszólalt, a násznép, élén az ifjú párral, bevonult a pajtába a pap elé. A harangot egy nagy bogrács 71 Nádudvar. Ujváry Zoltán: Varia folklorisdca. Debrecen, 1975. 102 kk.