Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

Szamosszegen pl. az egyik alkalommal három tollkereskedő járt együtt. Rongyos, kifordított ruhát vettek magukra. Korpával kevert lekvárral kenték be az arcukat, amelyhez jól hozzáragadt a tyúkpehely. Derekukat kötéllel szorították össze, amelynek a bokrétája elöl hosszan lelógott. Kenderszöszből készült szakállt és bajuszt ragasztottak. Fejüket libaszárnnyal ékesített kalap fedte. Hátukon pelyvával tele pokrócot cipeltek. Karjukon görbebot lógott. Kopogtatásukra választ sem várva rohantak be a fonóba. Egyszerre kiabálták: — Van-e tallu eladó? Van-e tallu eladó? Természetesen nemleges választ kaptak. Ekkor ledobták a batyuikat és felháborodottan reklamáltak: — No, de kérem, bennünket ide küldtek! Egyikük éneklő hangon óbégatott: — Thallu, thallu, thallu van-e eladó? Lekvárral, tollal maszkírozott játékos. A háziak természetesen ismét elutasító választ Panyola, Szabolcs-Szatmár m. adtak. Eközben szétszórták az alakoskodók a batyuik tartalmát, amivel jogos felháborodást váltottak ki. A játékosok előre számoltak a következményekkel és máris az ajtónál teremtek. A szidalmak közepette mondtak jóéjszakát. Szatmárököritón az alakoskodó mint tollat áruló kereskedőlépett be a fonóba. Ezt kiabálta: — Tallum van eladó, tallum van eladó! Egy másik fonóban pedig már tollat akart vásárolni, ezért azt kiabálta: - Kinek van eladó talluja? De nemcsak tollat, hanem a házigazdától üszőt is akart venni. Tapogatta a leányokat, hogy melyiket lenne jó megvásárolni. A leányok visítottak, elhúzódtak előle. Amikor többen jelentek meg, az egyik tollkereskedő az egyik leányra, a másik tollkereskedő a másik leányra alkudozott. Amikor már úgy érezték, hogy a fonóbeliek megelégelték jelenlétüket, akkor odébbálltak. A nyúlbőrkereskedő játékára Panyolán láttunk példát. Három alakoskodó alkotta a csoportot. Rossz ködmönt húztak magukra, bőrsapkát tettek a fejükre. Rongyból készített álarcot viseltek. Az álarcon a szem és a száj részére keskeny nyílást vágtak. Kezükben szalmával kitömött nyúlbőrt lógattak. Az ide-oda lóbált nyúlbőrrel a leányokat ütögették. Olykor azzal is megpróbálkoztak, hogy a leányok szoknyája alá dugják. Szüntelenül azt kiabálták: - Nyúlbőrt! Nyúlbőrt vegyenek! A leányok és asszonyok húzódtak előlük. Az alakoskodók azonban nem sok kíméletet ismertek. A nyúlbőrből kirázták a szalmát, szemeteltek, kiabáltak. Végül a fonóbeliek szitokra fakadtak. — Menjetek már a fenébe! — szavakkal tessékelték ki őket: A különböző házaló kereskedő alakját utánzó fonóbeli jelenetek leírását tovább szaporíthatnánk. Az eddigiek ismeretében azonban elegendő, ha az egyes játékok lényegére utaló elnevezése-