Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

(Panyola, Olcsvaapáti, Kisar, Nagyar) rendszerint párosával jártak. Panyolán az egyik alkalommal öt személy alkotta az edényárusok csoportját. Két legény férfinek, két legény nőnek öltözködött. Az ötödik játékos egy suhanc volt. A férfiaknak öltözködők ócska, kifordított ruhában jelentek meg. Egyiküknek kalap, másikuknak micisapka volt a fején. Arcukat, kezüket bekormozták. Karjukon nagy kosarat tartottak, amelybe törött edényeket, ócska háztartási eszközöket helyeztek. Kezükben botot tartottak, amellyel a kíváncsiskodókat rendre utasították. A nőket utánzó alakoskodók rossz fekete női ruhát húztak magukra. Fejüket fekete kendővel kötötték be. Arcukat bekormozták, hogy feHsmerhetetlenek legyenek. Kenderszöszből készült parókát viseltek. Karjukon kosár, hátukon batyu volt látható. Az egyikük batyujában bekormozott képű „pulya" ült. A másik batyujában pelyva közé régi edények voltak berakva. A kosaruk is edényekkel volt tele. A fonóba történt belépés után mindegyikük óbégatta: - Edényt asszonyok, edényt! I. NÓÁRUS (valaki előtt megállva): - Na, tessék nézni, milyen finom holmik vannak itten! (Sorba kirakja a törött edényeket, a pelyvát szétszórja.) II. NÓÁRUS (odahajol valamelyik leányhoz): - Asszonyom, kitűnő panyolai porcelánból készült edényeket hoztam. Hányat tetszik parancsolni? (Mutogatja a holmiját.) I. FÉRFIÁRUS (egyik fonóbeli előtt): - Kitűnő, kitűnő! Óriási! Ilyent még nem látott nagyságod! Ilyen kitűnő tányért még nem látott senki! Vegye meg gyorsan, míg el nem kél, de nagyon gyorsan. (A kosarában levő pelyvát a földön szétszórja.) II. FÉRFIÁRUS: - Csak egyenként asszonyok! Van még a batyuban! (Ledobja a kosarát és szétszórja a rossz edényeket, a pelyvát is kiborítja.) Siessünk asszonyaim, mert mindjárt elfogy a hitelük! A háziasszony, nyilván, nem örült a rendetlenkedésüknek, a szemetelésnek, dorgálta őket. Azok azonban nemhogy hallgattak volna rája, ellenkezőleg, letorkolták, hogy ne rontsa az „üzletüket". A játék kedvéért a háziak is megnyugodtak. I. NÓÁRUS (felmutat egy bögrét a háziasszonynak): - Na, asszonyom, mit tetszik ezért adni? Mennyi szalonnát és kolbászt? HÁZIASSZONY: - Menj a fenébe a csuproddal! A GYERMEK (kiugrik a batyuból): -Anyám, adjál enni! I. NÓÁRUS: - Menj a nénihez! A GYERMEK (odamegy a háziasszonyhoz): - Keresztanyám, egy kis kolbászt tessék adni! HÁZIASSZONY: - Keresztanyád neked a kutya! Menj innen a fenébe! I. NÓÁRUS (széjjeltárja a karját és a törött edényekre nézve kiáltja): - Asszonyom, itt a választék! Lehet venni, amit a szeme és a szája megkíván! VALAKI: - Ó, hun a fenébe szedtétek fel ezt a sok rossz vackot? Mi a nyavajának hoztátok ide? II. NÓÁRUS: - Ó, kezét csókolom, mind valódi ez! Svájciából meg Franciákon országból jött ez mind!