Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.
Hej, böszörmény, böszörmény, Húzzon össze a köszvény. Két kezedet, lábadat, Meg egy oldalbordádat. Hej, pipaszár, pipaszár, Apádnak a lába fáj. Úgy kell néki, hagy fájjon, A kocsmába ne járjon. Hej, járomszög, járomszög, Nincsen a csizmára szög. Ha nincs rajta, veretek, Szőke kis jányt szeretek. 55 A szentistváni fonók játékaiból a gyertyaárus és az ócskás jelenetet mutatjuk be. A gyertya jégcsap volt. Az árusok amikor beléptek, a köszönés után elmondták, hogy messze földről érkeztek, elfáradtak, eladnák a gyertyájukat, jó meleg van odabent, meg ne lágyuljon. Ha jó katolikusok, vesznek gyertyát. A fonóbeliek alkudoztak, tréfálkoztak az árusokkal, akik kínálgatták a gyertyát: — Fiatalok, vásárojjanak egy kis gyertyát. Úgyis nemsokára elgyön az esküvőjük. — Még az soká lesz. — De minden hosszinak elgyön a végi. Csak szükség lész rá. Vettek a szomszédba is. El kell készűnyi idejibe. Legjobb mégvan minden időbe. Vagy ha nem házasságra, hát halálra. Nem biztos máma az élet. — A, nem vészünk, nem kell még a nekünk. — Nézze csak: milyen szálakat árulok. Nem adom drágán! Ilyen és ehhez hasonló párbeszéd alakult ki az árusok és a fonóbeliek között, majd továbbmentek a maradék „gyertyával", s még a kocsmába is betértek árulni. Az ócskások rossz női ruhákat, rongydarabokat ruhaanyagként, rossz csizmát és cipőt árultak a fonóbelieknek. Nagy batuban cipelték az árut. Ezek az árusok gyakran cigánynak öltöztek, cigányos hanghordozással kínálgatták a portékát: -Vegyen mán egy szép cipőt, kisasszonykám. Ördögbőrből van, majd meglássa, hogy nyihog. - Mán vettünk. - De nem ilyen szépet, mint ez. Nem ilyen ócsón. - Tessék mán vennyi, nincs pénzünk. Muszáj elannyi. Kisasszonykám, mellássa, hogy kevélykedik benne. Elgyövőnk majd megnézni, milyen kevély lesz benne. Az árusok a legkülönbözőbb tréfás megjegyzést tették a sok ócskaságra, amiket mint a legjobb és legszebb cikkeket akarták eladni. Közben-közben a méretvétel, próba stb. címén meg-megsimogatták a lányokat. Gyakran a játékosok közt volt valamelyik lánynak a szeretője is. 56 55 Lajos Árpád: i. m. 635-636. 56 Tóth Irén közlése, 1973.
