Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.
— Ez sem jó itt ni! Mozog! Kérem, ezt mind meg kell javítani! III. SEGÉD (a bámulót húzgálva): — Nem jó ez az egész! Szelel ez mindenütt! A tűzhelyről leszerelték az ajtót, kihúzták a hamuzót, levették a platnyit stb. és a mester elé rakosgatták. Nagy sürgés-forgást végeztek, kalapácsoltak, pléhet ütögettek, verték az üllőt. MESTER: — Jó, hogy jöttünk, mert ócska itt minden! HÁZIASSZONY: -Jó, hát csináljátok, de rendbehagyjatok mindent! MESTER: — Bízza csak ide, asszonyom, rendbehagyunk mi mindent. A mester és segédei „alapos" munkát végeztek. Kárt ugyan nem tettek, de annál nagyobb felfordulást csináltak. Munkájuk közben a fonóbeliekkel tréfálkoztak, maguk is belekapcsolódtak azok társalgásába, nótázásába. Közben különböző megjegyzések hallatszottak az alakoskodók és a fonóbeli leányok között. A játékosok vicceikkel szellemes, de olykor otromba tréfákkal igyekeztek szórakoztatni a fonót. Tetszést elsősorban az a játékos nyert, aki mozgásával, talpraesett megjegyzéseivel, ödeteivel leginkább tudta szórakoztatni a jelenlevőket. 50 Encsen (Abaúj m.) drótostóinak öltözött edényjavító ment a fonóba: — Üstöt, edényt fóóódoztassanak! Van-e dróóótoóóznyi, fóóódoóóznyi való! Kedves gazdaasszonyka, engedje meg, hogy itt fóóódozzak! A háziasszony — ismerve a játékot — nem szívesen engedte be a drótost. De az erősködött: — Jaj, jaj, repedt csuprot érzek! A fazék is lyukas! Meg kell azokat javítanyi! Leült a szoba közepére a földre. Kirakta a szerszámait: kaszaüllőt, kalapácsot, pléheket, szögeket stb. Közben egy-egy szöget beütött a ház földjébe úgy, hogy a gazdasszony ne vegye észre. A fonólányok nagyokat nevettek. A lányok némelyike a drótos közelébe hajolt, hogy lássa, mit csinál. Ekkor a drótos a lisztből készített csirizével bekente a lány száját. Ehhez az a hiedelem kapcsolódik, hogy ha a drótostót csirizzel megkeni a lány száját, akkor az asszony korában nem lesz szájas, replikázó, feleselős. A jelenlevő udvarló legények többnyire úgy igazították a dolgot, hogy a drótos a szeretőjük száját is bekenje. 51 A mesterséget megjelenítő játékok közül legnagyobb riadalmat a fonók körében a kéményseprő hozott. Ennek ellenére nagyon népszerű volt, szinte mindenütt előfordult a fonóbeli játékok repertoárjában. A kéményseprőt alakító játékosok megjelenése már önmagában is derűt váltott ki. Az alakoskodók bekenték az arcukat, kezüket korommal, ruhájuk is fekete volt a koromtól. A puszta látványuk már nevetést váltott ki. Néhol (pl. Panyola, Szatmár) az alakoskodó egy koromba mártott nyírfaág seprűt vitt magával. Alkalomadtán megszerezték valamelyik kéményseprő mester munkaruháját és felszerelését. Az alakoskodó játéka abból állott, hogy amikor előadta jövetelének célját, lerakta a szerszámait, elmagyarázta, hogy mit mire lehet használni. Elmondta, hogy kiknél járt, mit látott a kéményekben. Tudomására hozta a gazdának, hogy mielőtt bejött volna, az ő házában is elvégezte a kotrást. Azért jött be, hogy a számlát rendezze. Ez a „számlarendezés" rendszerint úgy 50 Ferenczi Imre—Ujváry Zoltán: i. m. 83-84. Ferenczi I. gy. 51 Tamási Istvánné közlése, 1975.
