Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

játékok gazdag látványos cselekménnyel rendelkeznek. A bajor területen ezek a nyári maszkos szokásokhoz tartoztak, s különösen figyelemre méltóak a laufeni és chiemseei tengeri rablójátékok. Allgäuban is előadtak rablójátékot, és főképpen Anhaltban és Thüringiában a nyári játékokhoz és szokásokhoz hozzá tartoztak a rablójátékok.

42 A betyárjátékokra vonatkozó európai példák azt mutatják, hogy a betyáralakok, népi hősök és a rabló, zsivány figurák különböző utakon jutottak a népszokásokba, a népi drámai hagyománykörbe. A karakterek is rendkívül eltérőek: a ténylegesen ellenálló, történetileg is létezett olykor pozitív hőstől a közönséges rabló alakjáig a legkülönbözőbb szereplők jelennek meg. A jelenet minőségében is jelentősek az eltérések: a dramaturgiailag jól felépített többszereplős énekes, párbeszédes színdaraboktól a szöveg nélküli, pusztán csak a figurát megjelenítő maszkos alakig számos változattal találkozhatunk. A betyárjátékok — rablófigurák — változatait csupán a téma jellege révén hozhatjuk kapcsolatba, illetőleg párhuzamba, s ehhez a különböző nemzeti sajátosságoknak, betyárvilágnak, rablótörténeteknek a hátterével való vizsgálata szükséges. A magyar betyárjátékok s megjelenített betyáralakok a legszebb példái a belső alakulású, a teljesen népi ihletésű és szövegfogalmazású színjátéknak és maszkos alakoskodásnak. Az idetartozó jelenetek szépen illeszkednek a magyar betyárfolklór változatos és gazdag hagyománykörébe. Mesterséget, fog[atkgzást utánzó jelenete^ genre aíakof^afonóban A fonóban a dramatikus játékok nagyszerű repertoárjával találkozunk az egyszerűbb és az összetettebb darabokat illetően egyaránt. Az utóbbiakhoz a párbeszédes jelenetekből számos példát mutattunk be. Ezeket a játékokat jelentős előkészület, szervezés, próba előzte meg, s ha valamilyen ok miatt hiányos volt a szereplő együttes, vagy nem volt dinamikus szervező organizátor, a nagyobb színjátékszerű jelenetek esedeg az egész „fonóévadban" nem kerültek bemutatásra. Az egyszerűbb, két-három szereplős, felkészülést lényegében nem kívánó játékokra azonban bármikor sor kerülhetett. Ezek a jelenetek olyan egyszerűek voltak, hogy gyakran csak ötletszerűen „ugrottak be" a játékosok egy-egy fonóba. Az idetartozó játékrepertoárban a mesterséget, különböző foglalkozást és genre-alakokat megjelenítő játékok bőséges példáit találjuk. Az alábbiakban ezekből mutatjuk be a legáltalánosabbakat. Az idetartozó példák tíz-húsz százalékát az egyszeri, a meg nem ismételt - rögtönzött, ad hoc jellegű - jelenetek adják, amelyekre egy-két példát nyújt csak a gyűjtés, az emberek emlékezete. Egy-egy alkalmi ödet ahogyan felvillant és megvalósult, már nyomban más váltotta fel, s elfelejtődött. Csak azok maradtak fenn és hagyományozódtak, amelyeknek a sikere a megújítást, az újrajátszást inspirálta. A mesterséget, foglalkozást, genre-alakot megjelenítő játékok közül több nemcsak a fonóban, hanem más alkalmakkor is bemutatásra került. A mesterség, illetőleg a foglalkozás utánzásában mindig első helyen állt a borbély, kovács, cipész, molnár, kéményseprő, üstfoldozó, drótos, köszörűs, kereskedők, árusok, más foglalkozási ágak közül az orvos, pap, bíró, csendőr sú). A különböző genre-alakok és egyéb megjelenítések közül kedvelt volt a cigány, koldus, terhes asszony, a szerelmes pár stb. Számos más játék is kapcsolódott a fonóhoz, mint pl. a summás-jelenet, dialógus a szerencséről, jeles naphoz is fűződő maszkos alak, mint pl. a Luca asszony. Az alábbiakban a gazdag repertoárból mutatunk be példákat. 42 Schmidt I^eopold: i. m. 2770. Példákat 1. Schmidt 1Leopold: Das deutsche Volksschauspiel. Berlin, 1962.; Hole Gerlinde: Historische Stoffe im volkstümlichen Theater Würtembergs seit 1800. Tübingen, 1964.